Kell-e mindenkinek könyvet írnia?

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre több művészi alkotás lát napvilágot – legyen szó dalokról, könyvekről, versekről vagy egyéb műfajokról. Ezeket az alkotásokat sok esetben olyan szerzők adják ki, akik nem hivatásos művészek, sőt, gyakran olyanok is próbálkoznak, akikről elsőre nem is feltételeznénk, hogy bármilyen kötődésük lenne az adott területhez. A Refresher.hu YouTube-csatornáján indult Literálisan című sorozat harmadik epizódja (https://www.youtube.com/watch?v=VB-_–oSN3Y ) éppen azt a kérdést vetette fel, amely bennem is egy ideje motoszkál:

Vajon tényleg mindenkinek szükséges könyvet írnia? Vagy zenét kiadnia?

Én, személy szerint inkább a könyvírás mellett maradnék – bölcsészhallgatóként közelebb áll hozzám ez a világ, mint a zeneszerzés.

Úgy gondolom, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy művészi úton fejezze ki önmagát. Az alkotás egyetemes emberi igény, és nem kell hozzá „hivatalos” művészi háttér vagy diploma. Egy influenszer, egy bolti eladó vagy egy cipész is rendelkezhet olyan belső világgal, gondolatokkal vagy érzékenységgel, amely érdemes a megosztásra. A tehetség nem kizárólag a hivatásos művészek sajátja, és az internet demokratizálta is a publikálás lehetőségét – ma már bárki írhat könyvet, jelentethet meg zenét vagy oszthat meg verset a nyilvánossággal. Ez a nyitottság önmagában pozitív és bátorító jelenség, hiszen teret ad a kreatív kibontakozásnak.

Ugyanakkor van egy másik oldala is ennek a jelenségnek, amiről érdemes beszélni. Attól, hogy valaki képes alkotni, és technikailag lehetősége is van a megjelenésre, még nem biztos, hogy valóban érdemes is az adott művet kiadni. Az alkotás – különösen, ha az nyilvánosságot kap – felelősséggel jár. Minden, amit közzéteszünk, hat másokra: alakítja a közízlést, értékrendet, beszédmódot, sőt, olykor a világképet is. Ezért nem mindegy, milyen színvonalú és tartalmú műveket engedünk ki a kezünkből. Nem azt mondom, hogy csak a „profik” szólalhatnak meg, de azt igen, hogy a publikálás előtt mindenkinek fel kell tennie magának a kérdést: valóban van-e olyan mondanivalóm, amit másokkal is érdemes megosztani? Átgondoltam-e, vállalom-e a következményeit annak, amit létrehoztam?

Az alkotás tehát egyszerre lehetőség és felelősség. A tehetség utat törhet magának bárhol, de a minőség és a tudatosság nem szorulhat háttérbe csak azért, mert ma már bárki publikálhat. A valódi érték nem attól születik, hogy valamit kiadtunk – hanem attól, hogy amit kiadtunk, valóban hozzáadott valamit a világhoz.

Bár a videóban bemutatott kötet nem feltétlenül tekinthető pozitív példának arra, hogyan érdemes belevágni egy alkotói vállalkozásba, fontos hangsúlyozni: mindenkinek joga van kipróbálni magát ezen a téren. Ugyanakkor nem árt, ha ezt tudatosan, önkritikával és valódi szándékkal tesszük – nem pusztán önkifejezési vágyból vagy pillanatnyi népszerűség reményében. Ha valaki úgy dönt, hogy könyvet ír vagy zenét ad ki, érdemes végiggondolnia, mit és miért szeretne közölni, valamint azt is, hogy az mennyire állja meg a helyét tartalmilag és formailag.

A próbálkozás önmagában nem elítélendő – sőt, szükséges és támogatható –, de a kiadásnak mindig legyen megalapozott indoka és igényessége.

Kiemelt fotó forrása: Shutterstock

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év