A szegedi boszorkányper
Már magam sem tudom, vajon Szeged valóban ennyire vonzza a kriminológiai eseteket, vagy csupán véletlen egybeesés, hogy rendre ilyen ügyekkel találkozom itt – de a mai nap folyamán ismét Szegedre látogatunk, ugyanis a híres szegedi boszorkányper(ek)ről lesz szó, amely történelmi jelentőséggel is bír.
A szegedi boszorkányperek Magyarország egyik legismertebb és legvéresebb bírósági eljárás-sorozatát alkották, amely a 18. század közepén zajlott. Az események 1728 júliusában kezdődtek, amikor Szeged és környéke súlyos aszályba került, ami a helyi lakosság körében pánikot és félelmet keltett. Az emberek – beleértve a vallási vezetőket és a helyi hatóságokat – a természeti csapásokért gyorsan a boszorkányságot és a fekete mágiát tették felelőssé, és ekkor indult el az a sorozatos jogi eljárás, amelyben számos ártatlan embert vádoltak meg boszorkánysággal. Az ilyen perek nemcsak a közvetlen érintettek életét tették tönkre, hanem mélyebb társadalmi és vallási kérdéseket is felvetettek.
Az első vádak a helyi közösségre valóban súlyos hatással voltak, és a félelem fokozódásával a vallási és társadalmi hatalom képviselői gyorsan elkezdték kihasználni a helyzetet. Az egyházi vezetők és világi hatóságok szoros együttműködése során a boszorkányságról szóló hiedelmek és vádak sok esetben alaptalanok voltak, és a vádlottak többsége – akiket gyakran a társadalom peremén élők közül választottak – nem tudta megvédeni magát. A nyilvános kivégzések, amelyek több esetben valóban megrázóak voltak, sokszor a közösségi félelem eszközeivé váltak. A kínvallatás módszereit alkalmazva kényszerítették a vádlottakat beismerő vallomásokra, melyek a legtöbb esetben nem feleltek meg a valóságnak. Az ilyen eljárások során gyakran olyan embereket ítéltek halálra, akik egyébként semmilyen kapcsolatban nem álltak a boszorkánysággal, sőt a vallomásaik kényszeredett voltával éppen a jogi igazságosságot sértették meg.
A boszorkányperek során a vádlottak között nemcsak szegényebb, alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó embereket találtunk, hanem egyes esetekben tehetős polgárokat és vallási vezetőket is. Ez különösen fontos jelzés, mivel arra utal, hogy a vádak nemcsak egy szűk társadalmi réteg, hanem szélesebb körű társadalmi kontroll, illetve félelem eszközeként is működtek. A hatalom képviselői, a helyi egyházi és világi hatóságok gyakran a közvetett hatalmi érdekeket is figyelembe vették a perek során, és a boszorkánysággal kapcsolatos vádak nemcsak vallási meggyőződésből, hanem a hatalom megerősítésére irányuló stratégia részeként is megjelenhettek.
Egyik legismertebb alakja Kökényné, egy egyszerű szegedi nő, akit boszorkánysággal vádoltak meg, és aki a per során az egyik legszörnyűbb sorsú áldozattá vált. Kökénynét a város közössége a sorozatos természeti csapások miatt boszorkánynak kiáltotta ki. A vádak középpontjában az a gyanú állt, hogy ő lenne felelős az aszályért, és hogy varázslattal tartja hatalmában a természeti erőket. Bár a bizonyítékok, mint a legtöbb esetben, ezen a peren is megkérdőjelezhetőek voltak, a társadalom szorongása és félelme rátette a pecsétet a nő sorsára.
Kökénynét az udvarházába vitték, ahol súlyos kínzásoknak vetették alá, hogy „beismerő vallomást” csikarjanak ki belőle. A vallomásokat gyakran teljesen irreális állítások tették ki, miközben az ügyben valódi bizonyítékok nem merültek fel. A férfiakat és nőket, akik hasonló sorsra jutottak, egy közös vonás kapcsolta össze: az ő sorsuk szimbolizálta a közösség félelmét és a hatalom általi manipulációt, hiszen a helyi hatóságok a vádakat eszközként használták arra, hogy megszilárdítsák a hatalmukat és uralják a közösséget.
Kökényné története különösen figyelemre méltó, mivel jól tükrözi a korabeli társadalom dinamikáját, amelyben a félelem és a vallási dogmák keveredése katasztrofális következményekkel járhatott.
A szegedi boszorkányperek nemcsak jogi, hanem társadalmi és vallási szempontból is komoly jelentőséggel bírtak. A perek megmutatták, hogy a vallási hiedelmeket mennyire lehetett felhasználni a hatalom gyakorlására. A történelem ezen sötét fejezete figyelmeztetésül szolgál arra, hogy miként válhat a társadalmi a hisztéria és a félelem a legnagyobb erőforrássá a közösségi kontroll és a hatalom megszilárdítása érdekében. Az események és azok következményei, mint például a társadalmi kontroll, egy sor olyan kérdést vetnek fel, amely ma is releváns: hogyan befolyásolják a vallási és társadalmi hiedelmek a jogrendszer működését, és miként formálják a hatalom gyakorlásának eszközeit? De ezekre a kérdésekre, majd egy következő alkalommal hoznék választ…
Felhasznált források: https://helsinkifigyelo.blog.hu/2020/07/23/julius_23_kivegzesek_a_nagy_szegedi_boszorkanyperben
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év