Anyák napja alkalmából

Édesanyák – a legdrágább teremtmények ezen a földön. Ők azok, akik gyakrabban néznek mások javára, mintsem a saját hasznukra. Gyermekeik jólétéért pedig nem is szükséges külön szavakat ejteni – hiszen mindenüket odaadnák értük. Olyan nehéz szavakba foglalni egy édesanya tetteit, az ő áldozatát és kitartását, amit nem csupán gyermekeikért, hanem az egész család boldogulásáért tesznek. Tetteik gyakran kimondatlanok, mégis mindent átölelnek – éjszakai virrasztások a gyermekágy mellett, elcsendesült imák a sötétben, amelyek mind egy szebb, jobb jövő reményében születnek. Ez az, amit az édesanyák tesznek – az igazi édesanyák.

Mert úgy tartják, hogy nem az az anya, akinek méhében megfogan egy gyermek, majd kínok kínjaival megszüli, hanem az, aki azt a csepp gyermeket felneveli, és egy hús-vér becsületes embert nevel belőle, szereti azt, és mindenek elé helyezi. Vérével és verítékével védelmezi, óvja és féltve őrzi azokat az apró gyermekeket, akiket a világ bármennyire is elront majd, ugyanúgy fogja szeretni, és mindig a magáénak fogja tartani. Nincs semmi sem, ami erősebb lenne egy anya és gyermeke közötti kapcsolatnál, mert az anya szereti a gyermeke hibáit is, s bár megdorgálja bűneiért, hisz ez a dolga, legbelül mégis neki fáj a haragból kiejtett szó, a düh vagy a dorgálás.

Annyi szóval, kifejezéssel lehetne körbeírni az édesanyákat, hogy naphosszat gyűjtögethetném gondolataimat, mert ők állnak a világ közepén, és efelől nincs kétség. Természetesen egy apa is szereti gyermekét, vagy a nagyszülők is szeretettel és gonddal fordulnak unokáik felé, de az anyák érzéseit, a szívük dobbanását semmilyen külső szeretet nem körözheti le. Elég csak egyetlen napjukat megfigyelni: minden mozdulat, minden tett gyermekükért történik. Azért, hogy minden meglegyen – nem is akárhogyan, hanem a legjobban. Dolgoznak, sütnek, főznek, mosogatnak, gyermeket nevelnek, példát mutatnak, lelket öntenek, tanácsot adnak, előre látnak és terveznek. Még akár huszonnyolc éves korunkban is figyelnek ránk – vastagon öltöztetnek, uzsonnát csomagolnak, és ajándék nélkül, tiszta szívből szeretnek. Mert számukra a legnagyobb ajándék a gyermek boldogsága – az az öröm, amit senki más nem tud olyan mélyen átélni, mint egy édesanya.

Önzetlen, azonban mégis harcos személyiségek, akik saját életüket áldozzák fel gyermekeikért kortól, lehetőségektől, anyagiaktól függetlenül. Mert ők úgy döntöttek, hogy megfogják az élet magját, és felnevelik, mert nem mi akartunk élni, hanem ők adtak lehetőséget erre, ők akarták feláldozni a jómódot, a kényelmet, a fiatalságot azért, hogy egy nap ők is tudomásul vegyék, hogy kis gyerek kis baj, nagy gyerek pedig nagy. De ők még így is akarják. A lehető legrövidebben és tömörebben összefoglalva tehát ők az édesanyák, a drága kis tündérek, akik egyformán élnek és halnak is értünk, a mi részünkről a legkevesebb pedig az, hogy hálát adjunk tetteikért lehetőség szerint az év minden napján. Azonban arra az esetre, ha megfeledkeznénk arról, hogy kimutassuk azt a hálát, ami a szívünkben lakozik, kaptunk egy napot minden évben, amely csak az édesanyákról szól, ez a nap pedig nem más, mint május első vasárnapja, dátumtól függetlenül. Ilyenkor lehetőségeink szerint meglepjük édesanyánkat, és kimutatjuk neki a köszönetet, amellyel tartozunk tetteiért, így hát a mai cikkem második részében is igyekszem olyan ajándékokat felsorakoztatni, amelyek tökéletesek lehetnek erre az alkalomra.

Virágok

A legkönnyebb és legpraktikusabb ajándékforma, amelynek biztosan minden édesanya és nő örül, az a virágajándék, ugyanis ezek közül mindegyik jelképez valamit, amely által tehát érzéseket is kifejezhetünk. Ilyen érzések lehetnek a szeretet, a törődés, vagy maga a hála és a köszönet érzései, amelyről ez az adott ünnep valójában szól. A virág azért is lehet egy nagyon jó megoldás, mert szinte minden kisebb vagy nagyobb üzletben kapható csokros vagy cserepes formában, különböző fajok és más-más színekben. Azonban ha valaki anyagilag nem is tudja megengedni magának, a kertekben vagy az utak szélén is biztosan talál az alkalomhoz megfelelő, kedves virágokat.

Sütemények és/vagy édességek

A következő ajándéktípus, amely hasonló népszerűségnek örvend, az az édesség, amelyet a virághoz hasonlóan szinte minden üzletben megtalálhatunk. Az édesanyáknak sokszor – vagy szinte minden esetben – elég egy kis kocka csokoládé, vagy akár egy szem cukorka is, hiszen ezeknek is nagyon tudnak örülni, mert érzik, hogy szeretve vannak. Nyilvánvalóan ezen a számukra különleges napon gyermekeik lehetőség szerint igyekeznek félretenni annyit, hogy legalább egy tábla vagy egy doboz csokoládét megengedhessenek maguknak. A csokoládé mellett pedig a konyhatündérek számára könnyű – vagy úgymond „megérős” – lehet egy süteménnyel, kisebb tortával, esetleg a kedvenc desszerttel készülni, és azzal meglepni az ünnepeltet. Természetesen csak akkor, ha az ajándékozó utána el is mosogat maga után.

Ékszerek és egyéb kiegészítők

A szülőket – de leginkább az édesanyákat – ismerve nagyon sokszor lemondanak egyes dolgokról annak érdekében, hogy gyermekük megkaphasson mást, valami olyat, amire vágyik. Május első vasárnapján azonban nagyon szép gesztus lehet a gyermekektől, ha ők kedveskednek édesanyjuknak, és vásárolnak neki olyan dolgokat, amelyek biztosan tetszenének neki, de magának úgysem venné meg – különböző okokból kifolyólag. Ilyenkor kerülhetnek szóba az ékszerek, a ruhadarabok, illetve egyéb öltözékdarabok is, mint például a táskák. Ugyanehhez a kategóriához sorolnám azonban azokat a dolgokat is, amiket az anyukák esetleg kifejezetten mondanak, hogy szeretnének – például egy késkészlet, egy szép virágtartó, vagy egy számukra kedves függöny. Hisz azáltal, hogy megvesszük nekik, sikerül bebizonyítanunk azt is, hogy valójában az év minden napján figyelünk rájuk.

Zárásként pedig, igazság szerint minden ajándékformát összefoglalnék – a parfümöktől, az új internetes készülékektől kezdve, egészen az aranyos anyák napi köszöntőkig vagy a versekig. Az anyukáknak ugyanis nem az ajándék értéke a legfontosabb, hisz mint ahogy mondtam: az igazi ajándék mindegyiküknek a saját gyermeke. Sokkal inkább azért örülnek, mert látják, hogy valaki megemlékezett róluk. Egy-egy verssel, egy szál virággal is mondhatunk nekik köszönetet, hisz a lényeg úgyis az marad, hogy szívből, tiszta érzelmekből, törődésből tegyük – legalább annyira buzgóan, mint ahogy ők végzik a mindennapi munkáikat gyermekeik javára.

Éljenek nagyon sokáig a mi hőseink, a legdrágább édesanyák!

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály