A kigyei kápolna története

Megannyi mendemondával, adomával találkozhatunk, ha az idősebbek történeteit meghallgatjuk. Néhány ilyen történet a fiatalok körében is elnépesül, főleg azok az elbeszélések, amelyek valamilyen oknál fogva nem magyarázhatóak meg tudományos módon.

Szeretjük a transzcendenshez, a misztikumhoz kötni az életünk történéseit, legyen szó vallásról, sorsról vagy egy olyan felettes erőről, ami irányítja a világ működéseit. Egy ilyen eset társul a Szatmár megyében található kigyei kápolnához is, amely jelenleg a sárgálló repcemezők közepette tűnik a magasba.

A vallásosság és a népi kultúra, a nép élete erősen összefonódott, így nem csoda, hogy megannyi egyházi szokást tartunk napjainkban is, amelyeket népszokások címszó alatt emlegetünk. Na persze nem hanyagolható el a szent és profán (egyszerűen: nem szent) terek egymásra való hatása, elhelyezkedése.

Az alábbi cikkben, ami egyébként a Népi Kultúra Hét első száma is egyben, egy olyan jelenséget vizsgálunk meg, amely a közelünkben van és nehezen magyarázható meg. Először azonban lássunk egy rövid történelmi áttekintést.

Az alábbi felvételt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye weboldalán találtam, amelyen jól kivehető, hogy Mezőpetri (lásd: Petrești) határában helyezkedik el az a bizonyos kápolna. Mezőpetri a Nagyvárad-Szatmárnémeti útvonalon (pontosabban: Érmihályfalva-Nagykároly) helyezkedik el.

Kigye-puszta egykor Mezőpetri határában fekvő, népes település volt, a Kydiy család ősi birtokaként tartották számon. Első írásos említése 1327-ből származik, amikor Kydiy Jakab, Bertalan fia, valamint Kydiy Tyba, János fia voltak a birtok urai. A falu 1612-ben még jelentős településként szerepelt, ekkor határvillongásba keveredett a szomszédos Szaniszló közösségével. A Rákóczi-szabadságharc idején azonban elnéptelenedett, s 1719-re már pusztaként tartották számon. Ettől az évtől kezdve gróf Károlyi Sándor birtoka lett. Ma már csupán egy magányos kápolna őrzi emlékét a szántóföldek ölelésében.

Minden év szeptember elsején a vidék katolikus papjai búcsúmisét mutatnak be a Szent Egyed emlékére szentelt kápolna előtt, a hívek számos csoportja előtt, akik zarándokként érkeznek ide.

A helyiek szerint ez a templom – az eseményeket leszámítva – érintetlen és lakatlan, csendben és egyedül áll a puszta közepén, olyan magasztosan és erősen, hogy azt senki nem tudja megrendíteni.

A köztudat úgy tartja számon, hogy a templom körül egykor egy egész település volt, de az lesüllyedt, és csak a templom szolgál emlékül az eltűnt idők hantjai felett. Ez az elsüllyedés igen gyakori ezen a környéken, hisz megannyi települést jelölnek az egykori kataszteri térképek és írásos emlékek, amelyeknek mára-már nyoma sincs.

A kollektív tudat szerint minden évben, Nagyboldogasszony vagy Mária napján (augusztus 15.) a kápolna ajtaja kinyílik, és aki belép, az nem tud kijönni a szent térből. Erre a jelenségre egyáltalán nincs konkrét megfigyelés, így tudományos magyarázat sem, de a tény, hogy „aki belép, az nem tud kijönni” már-már komikus is kicsit. Könnyen elképzelhető, hogy ez csak a gyermekeknek találták ki, hogy azok ne bóklásszanak arra unalmukban.

Bár a fenti képen nem jelenik meg, de egyes emberek szerint, régen néhány fenyőfa is volt a kápolna bűvkörében. Fontos a jelekre figyelni, hisz minden jel mögött áll egy jelölt. A fenyőfa nagyon sok esetben utal arra, hogy valamilyen szent tér mellett ültették el, legyen szó temetőkről vagy templomokról.

Egy biztos, érdekes történet ez: nincs nagy realitásalapja, és valószínűleg megannyi tudományos választ lehetne adni erre a jelenségre. De a régiek szerettek hinni akár negatív, akár pozitív dolgokban. Minden bizonnyal így alakultak ki ilyen és hasonló képzettársítások. A hét folyamán lesz még erről szó egy későbbi cikkben, amelyben a hiedelemlényekről és azok „születésének” történeteire kerül a reflektorfény.

A kigyei kápolna története tehát több, mint egy vallási emlékhely; egy olyan hely, amely a hiedelmek és a történetek szövedékén keresztül őrzi a múlt titkait. Bár tudományos magyarázatokkal nem mindent érthetünk meg, a kápolna körüli misztikum továbbra is él, és hatással van a közösségre. Az itt megélt élmények és hiedelmek emlékét a jövő generációi is tovább őrizhetik, akik talán új fényt hoznak a régmúlt titkaihoz. Ahogy a népi kultúra és vallás összefonódott ezen a vidéken, úgy a kigyei kápolna története is örök emlékként marad a helyiek és a zarándokok szívében.

Kiemelt fotó: Ovi D. Pop

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év