Női életutak…

…, amelyek mind mások, mégis egy csoportba soroljuk őket. Miért? Talán azért, mert bár mindenki útja egyedi, a közös bennük az, hogy N(ŐK).

Cserháti Zsuzsa

Elhoztam nektek korunk egyik legkiemelkedőbb magyar énekesnőjét, aki nemcsak hangjával, hanem kisugárzásával is rabul ejtett. Bár generációk választanak el minket, mégis magával ragadott. A mai N(ŐK) epizódban Cserháti Zsuzsa pályafutásával ismerkedhettek meg.

Cserháti Zsuzsa neve a magyar könnyűzene egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakját idézi. 1948-ban született, és tehetsége már fiatal korában megmutatkozott. Pályafutása során olyan dalokkal és előadásokkal ajándékozta meg a közönséget, amelyek máig élénken élnek a magyar zenei kultúrában. Karrierje az 1970-es években kezdődött, amikor is a magyar zenei életben kiemelkedő szerepet kapott. A korszak egyik legnagyobb sztárjává vált, és hangja hamarosan az ország legismertebb énekesnői közé emelte őt.

Pályafutása csúcspontját az 1970-es és 1980-as években érte el. Ekkor vált igazán közismertté és elismertté; hangja, valamint érzelemdús előadásmódja a fiatalabb és idősebb generációk számára egyaránt különleges élményt nyújtott. Az énekesnő lírai popzenei stílusa és az érzelmekkel telített dalai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy művészete máig emlékezetes maradjon.

Bár karrierjének kezdeti szakaszát a siker és a népszerűség jellemezte, az 1980-as évek végére a magyar zenei élet átalakulása és a stílusbeli változások hatására Cserháti Zsuzsa fokozatosan háttérbe szorult. A zeneipar és a közönség változó elvárásai, valamint az idő múlása mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre ritkábban tűnt fel a nyilvánosság előtt. Ez azonban nem törte meg az énekesnő lelkesedését, az 1990-es években – ha már nem is korábbi fényében – újra próbálkozott visszatérni a színpadra.

Cserháti nem csupán egy énekesnő volt, hanem a magyar zenei élet egyik meghatározó személyisége is, aki művészeti örökségével beírta magát a hazai kultúra történetébe. Sajnos 2003-ban elhunyt, de munkássága és a dalai még mindig élnek. Hangja örökké visszhangzik a magyar könnyűzene világában, és bár már nem lehet velünk, művészete továbbra is jelen van minden egyes előadásban, amelyet emlékeink őriznek.

Az én kedvenc dalom a Boldogság, gyere haza, amelynek már a címe is sokat elárul a mondanivalójáról. A dal egy olyan nőt jelenít meg, aki mélyen vágyakozik szerelme után, mégis próbálja ezt leplezni. Ezt tökéletesen kifejezi a sor: „Esténként úgy vártalak, tudnod kell, ez nem panasz, és nem sírok, csak bánt a cigarettafüst, attól könnyezem.” Mindannyian éreztük már ezt a fajta hiányt, ezt a sóvárgást valami vagy valaki után – sőt, biztos vagyok benne, hogy jelenleg is van bennünk egyfajta vágyakozás. Ez egy olyan érzés, amely sosem múlik el teljesen. Mégis fontos, mert azt jelzi, hogy érdekel minket a világ, hogy vannak céljaink és reményeink. Számomra ez a dal és Cserháti Zsuzsa hangja egyfajta menedék. Bárhol és bármikor hallom, mindig megnyugvást ad.

Kiemelt fotó forrása: https://www.vg.hu/extra/2023/06/cserhati-zsuzsa-elveszett-hitt-felvetelei-jelentek-meg

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év