„Kelj fel, rózsám, itt a májfa! Jó éjszakát, vigyázz rája!”
A májusfaállítás hagyománya a magyar nyelvterületen
A májusfaállítás az egyik legszebb és legsokoldalúbb tavaszi népszokás a magyar nyelvterületen. Gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza, és bár formái idővel változtak, a májusfa mindmáig a természet megújulásának és a szerelmi ajándékozásnak a szimbóluma.
A májusfa – más néven májfa vagy zöld ág – eredetileg a természet újjászületésének jelképe volt. Emellett legtöbbször a legények udvarlási szándékát fejezte ki a lányok felé. Két fő típusa alakult ki: az egyik az egyes lányoknak állított májusfa, a másik a közösségi májusfa, melyet középületek, kocsmák elé helyeztek.
A fákat általában sudárra vágták, kérgüktől megtisztították, és csak a tetején hagyták meg a lombkoronát. Máskor egész, kisebb fákat, zöld ágakat használtak. A fa fajtája régiónként változott: Nyugat-Magyarországon letisztított törzsű fákat, az Alföldön kisebb, teljes fákat, Erdélyben pedig főként zöld ágakat használtak. A nyárfa, nyírfa, fenyő, fűz, virágzó cseresznyeág, meggyág és orgona egyaránt kedvelt volt.
A májusfa általában titokban került a lányos ház elé május 1-jére virradóra, máshol viszont pünkösdkor állították. Az éjjeli akcióhoz sokszor hosszú utat kellett megtenni, és nem ritkán a fákat „lopták” az erdőről, mivel a hatóságok gyakran tiltották az engedély nélküli fakivágást. A fákra színes papírszalagokat, gyümölcsöket, édességeket, ajándékokat kötöztek. A szokás helyenként szerenáddal is társult: a legények zenével lepték meg választottjukat.
A lányok viselkedése is sokféle volt: egyes helyeken meggyújtott gyufával jelezték, hogy elfogadják az udvarlást, más helyeken borral kínálták meg a legényeket. A fát, felállítása után gyakran őrizni kellett, nehogy egy másik udvarló vagy tréfás kedvű fiatalok eltávolítsák.
A közösségi májusfák a falvak vagy városok központjaiban, kocsmák előtt, középületek mellett álltak. Ezek a fák magasabbak, díszesebbek voltak, gyakran került rájuk szalag, ital, édesség. A májusfa körültáncolása, májusfa-mászás – melynek során az ügyes legények az üveg italért másztak fel – fontos része volt az ünneplésnek. A fák ledöntésekor gyakran táncmulatságot is rendeztek.
A májusfa korábban komoly társadalmi jelentőséggel bírt: jelezte a lány nővé válását, megbecsülését, de előfordult, hogy éppen gúnyolódás tárgya lett. Például a rossz hírű lányok karóra tűzött lókoponyát vagy száradt gallyat kaptak díszes fa helyett. Mindez erőteljes közösségi üzenetet hordozott.
A XX. század második felére a májusfa jelentése némileg átalakult, a szerelmi ajándékozás hagyománya sok helyen a virágcsokrok, virágkosarak küldésében élt tovább. A szerenádadás szokása is megmaradt, ám a fák felállítása egyre ritkábbá vált.
A májusfaállítás hagyománya az udvarlásnak egy különleges, szimbolikus formája volt, amely egyszerre hordozta a természet ébredésének üzenetét és a szív szándékának kifejezését. Bár a mai világban az udvarlás eszközei és formái sokat változtak – a virágcsokroktól a digitális üzenetekig –, a vágy, hogy egy másik ember iránti tiszteletet, szeretetet és elköteleződést jelezzünk, örök. A májusfa ma is emlékeztet arra, hogy az udvarlás nem csupán formai gesztus, hanem a figyelem, az alkotó szándék és a személyes odafigyelés szép megnyilvánulása.
Kiemelt fotó: neprajz.hu
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év