Miért vágyunk vissza a 2010-es évekbe?

Vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor egyszerűen csak vágyódni tud. Általában a jövőre tekintve fordul elő ez az intenzív érzés, azonban van, hogy a múltba is szeretne visszamenni. Valamit megváltoztatni, vagy épp pont úgy hagyni mindent, ahogy volt, s újra átélni az egészet. Mindenképpen egy olyan érzés után sóvárog, ami már vagy elmúlt, vagy még nem is volt.

Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy a generációmon belül a többség inkább a múltba vágyik vissza – egy-egy élményt vagy érzést újraélni. Én sem érzek másképp, főleg ha a 2010-es évekről van szó. Akkoriban valahogy még a fű is zöldebb volt, a virágok illatosabbak, az emberek emlékezetesebbek.

De valóban így volt ez, vagy csak mi élünk abban a tudatban, hogy az milyen jó volt – csupán azért, mert most „kevésbé szép” a világ?

Emberi mivoltunkból fakadóan hajlamosabbak vagyunk arra, hogy azt a képzelgést keltsük: ha egy bizonyos helyzet a jelenben rossz, akkor biztosan jobb volt az, ami elmúlt. Egy szempontból ez pozitív, hiszen azt jelzi, hogy tudunk értékelni. Tudunk hálát érezni, felfogni, hogy milyen szerencsés helyzetben vagyunk, még akkor is, amikor azt gondolnánk, hogy nem.

Tény, hogy én magam azt gondolom, a 2010-es évek eleje több szempontból is előnyösebb volt számunkra. Kezdve ott, hogy még gyerekek voltunk, s hogyne lenne előnyös, ha az ember gyerek? Mindezt általános, szerencsés helyzetben mondom, hiszen vannak olyan gyermekek, akik épp a poklok poklát élik át most is. De nem akarom, hogy cikkem ebbe az irányba haladjon. A célom egyszerű: éreztetni az emberekkel újra a 2010-es évek érzését.

Tehát az előbb ott hagytam abba, hogy az egyik előnyünk a gyerekkor volt. Kint bicikliztünk, vagy csak a bicikli gurult tovább, mi meg az árokba. Kedves szülők, ne sóhajtsanak, nevessenek nyugodtan, ugyanis utólag mi is jót nevetünk már az egészen! 🙂 Még azokon a buta szokásokon is, amelyek utólag tűnnek butának, de akkoriban annyira élveztük őket… Például, emlékszem, egy időszakban rákaptunk a szomszéd gyerekekkel, hogy minden este egy jó fél órát gurulgatunk az árokban, mert az olyan jó murinak tűnt. Olyannyira, hogy egyszer pont emiatt szedtem össze kullancsot. Hát… a szüleim kevésbé tartották jó murinak.

Vagy hogy minden rádióban és hangszórón Justin Bieber, a One Direction meg Taylor Swift dalai szóltak. És ha már szóltak, akkor tuti, hogy mindenki készített magáról legalább egy olyan videót, amiben táncolt vagy énekelt – inkább tátogott – a számokra. (Vagy csak én? Nem hiszem…)

Na meg aztán, elég előnyös volt a napirendünk is. Reggel felkelni, enni, aztán ki az udvarra játszani, majd este újra kint bandázni a többiekkel. Tudjátok, kedves olvasók, mi volt a legszebb az egészben? Ha meguntam a játékot, harag és mindenféle következmény nélkül felállhattam és ott hagyhattam őket, mert megtehettem. Erre ma már nem lenne lehetőségem…

A lista végtelen, hogy miért voltak annyira jók a 2010-es évek, de azt hiszem, nem feltétlenül csak az évek voltak olyan jók, hanem maga az életszakasz, amelyben akkor voltunk. Néha nem baj, ha visszavágyunk, de ne felejtsük el, hogy – bár közhelyesen hangzik – minden kornak megvan a maga szépsége. Ezzel pedig meg is válaszoltam a cikk elején feltett kérdést.

Mindez csak a nosztalgia játéka lenne? Talán néha az is. De számomra ez nem csupán a képzelet szülte fantázia. Nekem tényleg nagyon jók voltak azok a 2010-es évek.

Kiemelt fotó: YouTube | Saturday Melody

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év