Idő tükre – Pap Nikoleta versei

Fiatalság

Fiatalság s bolondság,
olyan rossz a bezártság.
Gyermekévek messze szállnak,
ami marad, csak bú és bánat.

Felnőni és rájönni,
hogyan is kell túlélni –
így lesz az emberből idegroncs,
egy mindig csak bús néni.

Temérdek hangya

Lábam alatt mozognak ezek a hangyák,
sugdolóznak, és mindig az igazukat hajtják.
Csípnek, s ha elugrok, követ az egész raj,
de ha ott maradok mellettük, akkor lesz igazán nagy baj.

Kicsi sárgák és nagy feketék, van belőlük több száz,
ahogy rajtad mászkálnak olyan, mint egy masszázs.
Megesznek, érzem, ahogy belém harapnak,
de nem tehetek semmit, hisz ha elszaladok is, rajtam maradnak.

Válaszok

Míg kisebb voltam, érdekes volt a kérdés,
hisz a fejemben több volt a hiányos rés.
Mára már én válaszolok, s a kérdések untatnak,
a gyermekek szavai olyan nagyon bosszantanak.

De én is ilyen voltam, egy kíváncsi gyermek,
ma már az úton átlépni is oly nehezen merek.
Elmúltak a szép évek, elmúlt a jó idő,
a válaszok hosszú sora mára már előttem nő.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály