Hallgatag – Vad Emese költeménye

Hallgatag

Csend van az utcán, sötét honol,
Messzi távolban hóka fény dereng.
Kertek alatt egy macska lohol,
Fekete égbolton sápadt hold mereng.

Nem fúj szél, nem áztatja földet
Hűvös zivatar, mely villámokat szór.
Kinyitom az ablakom ma is egy csöppet,
Hogy szökjön be hang, mi messze szól!

De némaságba gebedt most az udvar,
Zenét a fülem ma biztos nem hall.
Tücskök éneke épp abbamaradt, cudar
Hallgatásba torkollott az esti dal.

Egyedül maradtam elmémmel, mi lagymatag,
Kiszökött ereimből az akarat és erő.
Bár ne lennék én se kicsiny hallgatag,
Kimondván gondolatom, ami egyre csak nő.

Vad Emese,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. I osztály