Új versek – Kiss Milán

Kicsi lány

Sohasem volt neki könnyű,
Minden egyes nap küzdött.
Csak szeretetre vágyott,
Családra és örömre.

Nem kellett neki pénz, se játék,
Csak a családja és a szeretet —
Csupán ennyi,
De sajnos soha sem kapta meg.

Sohasem érezte, mi is a szeretet,
Nem tudta, mit jelent a család.
De egy nap minden megváltozott,
Minden jóra fordult.
Követte a saját útját,
Mit Isten neki adott.

Tavasz

A tavasz, mit már alig vár,
Nyílnak a virágok,
És jön egy különös illat,
A tavasz illata.

Noteszével kezében leül,
S csak ír és ír.
Leírja a virágokat, a tájat,
Leírja az illatokat.

De mégis van valami,
Valami, ami hiányzik:
A színek.
Sohasem ismerte őket.

Csak a feketét és a szürkét,
Homály volt minden.

Média

Mit ártott ez a hely nekünk?
„Szinte semmit” — mondja ezt egy kis srác,
Aki még soha nem érzett semmit,
Hisz nem is tudta, hogyan kell.

Mindent megtalált, amit csak szeretett volna,
De lánnyal soha nem találkozott,
Mindig csak írt, vagy ment egy kis hívás…
De lehet erre azt mondani, hogy szép? Hát… igen?

Mégis mi? Mi a szép?
Az, hogy mindig csak a jobb és jobb után futunk?
Nem tudják, mit éreznek,
Nem tudják, mi a szeretet.

És arról még nem is beszélve, hogy lehet,
Lehet, pont egy olyannal történik ez,
Akinek ez igazán fáj…

Függő

Rosszabb voltál, mint a drog,
Hatalmas kárt tettél bennem.
Egy hatalmas űr maradt a lelkemben,
Régi énem nyomába sem érek már.

Teljesen más lettem — mind miattad.
Sohasem akartam ezt, mégis megtörtént.
De mégis… miért?
Miért pont velem?

Lehet, jobb lett volna azon a napon nem beszélni.
Jobb lett volna, ha nem kereslek.
Talán most nem ezt a verset írnám,
Lehet, hogy épp boldog lennék.

Lehet, hogy boldog lennék — de nem veled.
Ez miért zavar? Nem tudom.
Túlságosan ragaszkodtam hozzád…
Lehet, ez volt a baj.

De lehet az is, hogy ez meg sem történt,
Csupán csak egy álom voltál,
Amit sosem tudtam megélni.

Kiss Milán,
Nagykágyai I-es számú Szakközépiskola,
9. osztály