Tinédzserkori stresszforrások

Tinédzsernek lenni…

Nagyon sokan azt mondják erről az időszakról, hogy ezek életünk legszebb évei, és hogy nagyon meg kell becsülnünk őket – ami természetesen részben igaz is. Mint tinédzser, én is megtapasztaltam, hogy valóban ez az az időszak, amikor lehetőségünk nyílik igaz barátokra (vagy csak barátokra), egy életre szóló társra vagy olyan emberekre találni, akik elkísérnek minket az elkövetkezendő években, és valamilyen formában támogatnak vagy segítenek bennünket.

Mindemellett ebben az időszakban nyílik lehetőségünk arra is, hogy szakmát válasszunk, és tulajdonképpen mi magunk dönthessünk a jövőnkről. Ezen belül rengeteg lehetőség vagy „ajtó” nyílik ki előttünk, amelyek által jó és rossz baráti kapcsolatokba, kirándulásokba, megpróbáltatásokba pillanthatunk bele – ezek meghatározhatják a jövőnket, vagy csupán jó példaként állhatnak előttünk.

Ezek mellett a rendkívül hasznos és fontos értékek mellett, amelyeket életünk ezen szakaszában találunk meg, még felfedezhetjük saját magunkat is – mind belső, mind külső tulajdonságainkat. Ilyenkor alakulnak ki igényeink, az eszmék, amelyeket képviselünk, és természetesen testünk is ekkor érik meg, formálódik.

Összességében tehát a tinédzserkor egy nagyon szép, és bizonyos pontokon valóban a legértékesebb, legjobb időszak az ember életében. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez az időszak mérhetetlenül sok stresszforrással is tele van, ami sok esetben elronthatja az idillt.

Legtöbbször nem is maguk a stresszhelyzetek jelentik a problémát, hanem az, hogy a körülöttünk lévő idősebb generációk nem gondolják, hogy ezek a problémák valóban léteznek – és automatikusan „hisztire” fognak mindent. Hasonlóképpen szoktunk eljárni a depresszióval is, amely tüneteit ugyan sokan ismerik, létezése köztudott, mégis sokszor csupán gyermeki hisztiként kezelik.

Annak érdekében, hogy a hozzám hasonló fiatalok egy kis megértést, odafigyelést és törődést kapjanak – vagy legalább annyit, hogy a körülöttünk lévők emlékezzenek vissza arra, hogy ők is voltak tinédzserek –, ma „tollat” fogtam, és elkezdtem összeírni azokat a helyzeteket, eseményeket, dolgokat, amelyek megzavarják a tinédzserek életét.

Ezeket, a stresszel teli szituációkat foglaltam ebbe a cikkbe is, azt remélve, hogy valóban segíteni fog ott, ahol szükség van rá.

Az állandó verseny

Ezt a fajta versengést akár iskolai szinten is értelmezhetjük, ám – mint sok más versenynek – ennek is vannak különböző szakaszai és formái. Jelen esetben én kifejezetten arra szeretnék kitérni, amikor a tinédzserek egymással versengenek.

A leggyakoribb témák, amelyek körül a rivalizálás kialakul, a külalak, a testi adottságok, vagy egyszerűen csak a megjelenés. Míg egy felnőtt ember – legalábbis a legtöbb esetben – megtanulja elfogadni önmagát, felismerni a külső értékeit, egy tinédzsernek ez sokszor még nem megy. Hajlamos(ak) vagyunk önmagunkat is kínzásnak kitenni, csak hogy valaki másra hasonlítsunk.

Ilyenkor jelennek meg az éheztetés különböző formái, a hajfestések, a ruhatár teljes lecserélése – sok esetben anélkül, hogy ezekre valóban szükség lenne. A legtöbb tinédzser ilyenkor nem is veszi észre, hogy éppen ebben az időszakban veszít el valamit a legfontosabb dologból: önmagából.

A versengésen belül vannak, akik csupán be akarnak illeszkedni. Azt gondolják, hogy ha dohányozni, inni kezdenek, vagy – ami még rosszabb – drogoznak, akkor elfogadottabbak lesznek, és jobban tudnak illeszkedni a kortársaik közé.

Súlyos gondot okozhat az is, ha valaki rosszabb anyagi helyzetben él, és nem tudja megengedni magának a márkás ruhákat, kiegészítőket. Ez oda is vezethet, hogy a tinédzser a szüleit hibáztatja emiatt, és a családi kapcsolatok is megromlanak.

Ez a fajta mindennapi versengés különösen káros, mert épp azt nem tanítja meg nekünk, amire ebben az életszakaszban a legnagyobb szükségünk lenne: hogyan szeressük és fogadjuk el önmagunkat – olyannak, amilyenek vagyunk.

És ha mindez nem lenne elég, sok tinédzserben ott motoszkál a félelem: lemaradok valamiről. Sokan látják, hogy a barátaik már komoly párkapcsolatban élnek, jogosítványt szereznek, vagy „haladnak az életben” – és elgondolkodnak azon, hogy nekik talán ez sosem fog sikerülni. Ezek a gondolatok aztán évekig is kínozhatják őket, még jobban megingatva az önbizalmukat.

Iskolai stresszhelyzetek

Sajnálatos módon a legszembetűnőbb stresszforrás, amely megnyilvánulhat egy tinédzser életében, maga az iskola. Itt néha megjelennek a zsarnokoskodó és túl sokat elváró, de keveset tanító tanárok, akik olykor tényleg képesek „kihajtani a lelket” is a diákjaikból. Ennek következtében rengeteg tanuló:

• kínlódik, nem alszik,
• kizárólag tanul, vagy csak az órákra készül,
• akkor is szorong, ha nem tud mindent megtanulni,
• próbál valamilyen módon megfelelni az adott tanár elvárásainak,
• igyekszik túlélni azt a néhány évet az adott iskolában.

Sokan előre próbálnak készülni, minél aktívabbak lenni az órákon, hogy:

• jobb jegyeket szerezzenek,
• esélyük legyen egy jó egyetemre bekerülni,
• később az általuk választott szakmában dolgozhassanak.

Természetesen tanár és tanár között is van különbség. Az igazat megvallva:

• néhányan valóban támogatják a fiatalabb nemzedéket,
• mások viszont mintha csak a saját hasznukat látnák a diákokban.

Otthoni konfliktusok

Néhány szülő vagy nagyszülő, esetleges felnőtt azt hiszi, hogy a tinédzsereket nem bántja egy kialakuló konfliktus közöttük, de ez természetesen nem igaz. Vannak olyan helyzetek, amikor néhány, a gyermekeknek vágott szó vagy sértés végigkíséri őket éveken, sőt évtizedeken keresztül, és még meg is bélyegzi őket. Minden szempontból rosszul érinti őket a vita, még akkor is, ha úgy tűnik sokaknak, hogy márpedig ezeket a mai fiatalokat nem érdekli senki és semmi, hiába is mondunk nekik akármit. Néha még a bizonyos Egyik fülén be, a másikon ki mondás is elhangzik, bizonyára azért, mert sokan nem tudják, hogy a családunknak is szeretnénk megfelelni, és valamilyen téren egy jó példa akarunk lenni akár a kisebbek számára is.

Ez csak három nagyon rövid és tömör fő stresszforrás, amellyel a fiatal generáció találkozhat, de ezekhez nagyon sok minden társulhat még, és annál rosszabb pedig talán nem is lehet, ha e három csoport egyszerre zúdul rájuk. Mindegyikük szívében jelen van a megfelelési kényszer, akár saját magukkal, akár másokkal szemben, és nagyon fontos az, hogy mindig legyen valaki, aki elmagyarázza nekik – és nekünk –, hogy a tinédzserkor nem az egész élet, és a ma problémája talán holnap már a semmibe vész.

Remélem, segítség lehettem a sorstársaim számára, és minden olvasónk egy szép virággá préselődik a tinédzser évei alatt.

Kiemelt fotó forrása: https://thesaltfoundation.org.au/ndis-blog/mental-health/is-anxiety-a-disability/

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály