Elvisz az unalom – Vad Emese verse

Elvisz az unalom

Elvisz az unalom,
De nem teszek érte,
A hangokat hallom,
Zakatol a tévé.

Ki kéne kapcsolni,
Hogy tegyem a dolgom,
De elkezdett harcolni
A nyomasztó álom.

Mikor volt már,
Hogy éber lehettem,
És milyen kár,
Hogy nem használtam ki.

Elfogyott erőm,
Mire fel kéne kelni!
Nekem sincs időm
Ma semmire már.

Várom az estét,
Hogy jöjjön a gondolat,
Amely minden cseppjét
Elhinti fejemben.

Talán én sem
Léteznék magamban,
Engem már nem
Törne többet a lét.

Vad Emese,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. I osztály