Női életutak…
…, amelyek mind mások, mégis egy csoportba soroljuk őket. Miért? Talán azért, mert bár mindenki útja egyedi, a közös bennük az, hogy N(ŐK).
Bedegi Nyáry Krisztina (1604-1641)
A magyar irodalom is bővelkedik olyan kiemelkedő személyiségekben, akiknek neve újra és újra előkerül egy-egy beszélgetés vagy olvasmány kapcsán. Ezúttal azonban egy olyan nő életútjának részleteibe pillanthatunk bele, akinek neve számomra eddig ismeretlen volt, és talán nem vagyok ezzel egyedül. Úgy vélem, a Majomsziget olvasói között is akadnak majd néhányan, akik most hallanak először Bedegi Nyáry Krisztináról.
Bedeghi báró Nyáry Krisztina (1604. október 31. – 1641. február 17.) a 17. századi magyar főnemesség kiemelkedő alakja volt, aki nemcsak rangos családi kapcsolatai, hanem irodalmi és vallási tevékenysége révén is maradandó nyomot hagyott a magyar történelemben. Kisvárdán született Nyáry Pál és Várday Kata leányaként. Első házasságát 1618-ban kötötte Thurzó Imrével, Thurzó György nádor fiával. „Thurzó Imre midőn egyizben nagyanyját, Prényi Borbálát Nagyidán meglátogatja, átrándul Kisvárdára, ahol Nyári Pál özvegye, Várday Kata lakott. Csak egy napot tölt itt, azonban ez épen elegendő volt ahhoz, hogy a s z í v előtte eddig ismeretlen titkai feltáruljanak. Fülig szerelmes lett Várday Kata leányába, a karcsú derekú, mélységesen szép szemű Nyáry Krisztinába.” 1Thurzó Imre 1621-ben bekövetkezett halála után Nyáry Krisztina katolizált, és 1624-ben feleségül ment Esterházy Miklós nádorhoz. Az esküvőt Pázmány Péter celebrálta. Házasságukból kilenc gyermek született, köztük Esterházy Pál, aki később Magyarország nádorává vált. Nyáry Krisztina irodalmi tevékenysége is figyelemre méltó; naplója irodalmi értékkel bír, amely betekintést nyújt a korabeli főúri élet mindennapjaiba. 1641-ben, 36 éves korában hunyt el Sempte városában. Halála után férje, Esterházy Miklós nem nősült újra, ami hűségét és szeretetét tükrözi.
Amellett, hogy Nyáry Krisztina a 17. századi Magyarország egyik leggazdagabb asszonya volt, ő volt az első nő, akinek saját neve alatt naplóját nyomtatásban is megjelentették. Ez már önmagában is különlegessé teszi őt számomra, de ami igazán közel hozza hozzám, az a naplóírás iránti elköteleződése. Akik ismernek, tudják, hogy számomra a naplóvezetés nemcsak hobbi, hanem egyfajta lelki gyakorlat is. Ez az írásbeli önkifejezés képes arra, hogy kikapcsoljon, ugyanakkor „megtisztítson”. Ugyanis, ha valami nyomaszt, és kiírom magamból a gondolataimat, azzal mintha letenném a terhét is. Éppen ezért érzem úgy, hogy Krisztinával ezen a ponton mindenképpen kapcsolódni tudok, annak ellenére is, hogy nem egy modern személyről beszélünk.
Nyáry Krisztina naplója különleges jelentőséggel bír mind a magyar irodalom, mind a női írástörténet szempontjából. A 17. században rendkívül ritka volt, hogy egy nő írásai egyáltalán fennmaradjanak, pláne hogy saját nevén jelenjenek meg – ő volt az első magyar nő, akinek naplóját nyomtatásban is kiadták. Ez a tény önmagában is úttörővé teszi őt, de naplójának értéke ennél is több: írásai őszintén és részletesen tükrözik egy főnemesi nő vallásos hitéletét, családi szerepvállalását, személyes érzéseit, valamint a 17. századi magyar társadalom mindennapjait. A bejegyzésekből kirajzolódik egy rendkívül tudatos, érzékeny és mélyen hívő asszony portréja, aki a naplóírásban nemcsak önmaga számára talált kapaszkodót, hanem akaratlanul is maradandó kulturális örökséget teremtett. Műve így nemcsak egy nő személyes vallomása, hanem a korszak női életének ritka és hiteles lenyomata is.
Legyetek ti is egy kicsit Nyáry Krisztinák, és hagyjatok magatok után valamit, ami megőrzi a gondolataitokat, érzéseiteket, élményeiteket. Ha nem is a nagyközönségnek, esetleg a gyermekeiteknek vagy unokáitoknak jelent majd egyszer értékes emléket!
1 https://medit.lutheran.hu/files/ifju_evek_1917_6evf_03.pdf 10.