Tegeződés az Atyával
A magyar nyelvben háromféle megszólítási forma létezik: az önözés, a magázás és a tegezés. Ezek közül a legtiszteletteljesebb az önözés, amelyet leggyakrabban diplomás személyekkel – például orvosokkal, papokkal, tanárokkal, ügyvédekkel, mérnökökkel – szemben alkalmazunk. Sok esetben egy férfi így fejezheti ki tiszteletét egy vele azonos korú nő iránt is. Ez a legudvariasabb megszólítási mód, ugyanakkor érezhető benne egyfajta távolságtartás is.
A magázás valamivel kevésbé formális, mint az önözés, de még mindig udvarias és tiszteletteljes. Általában akkor használjuk, ha nem ismerjük pontosan a másik személy társadalmi vagy iskolai hátterét, de szeretnénk tisztelettel bánni vele.
A tegezés már sokkal közvetlenebb, barátságosabb viszonyt feltételez. Ez a megszólítási forma csak bizonyos társadalmi helyzetekben, és általában kölcsönös beleegyezés esetén elfogadott. Nem illik akárkivel tegeződni; ez leginkább azokkal megengedett, akik „egy szinten vannak velünk”, vagy akik kifejezetten hozzájárulnak a tegeződéshez. Ha egy első találkozás alkalmával letegezünk valakit, akit inkább magázni vagy önözni kellene, könnyen megbánthatjuk őt, és ez hosszú távon is rányomhatja a bélyegét a kapcsolatunkra.
Ennek kapcsán merült fel bennem a kérdés, hogy miért tegezzük le Istent a Miatyánkban (…szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod…)? Hogyan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy csak úgy letegezzük Istent, amikor sok embertársunkat önözzük vagy magázzuk?
Számomra nagyon érdekes volt erre rádöbbenni, hiszen a Miatyánk egy erőteljesen kanonizált, rögzült szöveg, amit általában gyermekkorban tanulunk meg, és sokszor úgy imádkozzuk el, hogy közben nem gondolunk bele a szavak mögötti mélyebb jelentéstartalmakba.
Vajon azért tegeződünk Istennel a Miatyánkban, mert ez barátibb, kevésbé távolságtartó megszólítási forma, és Isten azt szeretné, hogy valódi szülőként tekintsünk rá? Azért imádkozunk így, hogy valóban Isten gyermekeinek érezzük magunkat? Vagy inkább fordítástechnikai vagy teológiai oka van a tegeződésnek?
Fontos szempont, hogy több nyelvészprofesszor is a tegező forma eredetiségével magyarázza ezt a jelenséget. Szerintük a tegezés az elsődleges, legősibb megszólítási forma, amely szinte belénk van kódolva. Például vészhelyzetekben, amikor azonnal figyelmeztetnünk kell valakit a közelgő veszélyre, ösztönösen tegezünk: „Vigyázz! Jön az autó!” Ilyenkor nem mérlegelünk, nem udvariaskodunk – a tegezés reflexszerű, még akkor is, ha egyébként önöző viszonyban vagyunk az illetővel.
Lehet, hogy éppen ez az oka a tegező forma használatának a Miatyánkban is: hogy a tegezés az eredeti és legtermészetesebb emberi megszólítás.
A teológia tudománya azonban annyira összetett és mély, hogy talán soha nem fogunk egyetlen, végleges és mindenki által elfogadott választ kapni erre a kérdésre. Mégis érdemes rajta elgondolkodni – és általa újragondolni a kapcsolatunkat az Atyával.
Kiemelt fotó: Getty Images
Erni-Szakács Szilárd