Műveltnek lenni a jelenkorban

A korok során mindig változtak az értékeink, és azok a dolgok, amiket erénynek, erényesnek tekintettünk – gondoljunk csak például a szent háborúkra, amelyek ma már semmiképpen sem lennének elfogadottak, hiszen minden ember szabadsága, hogy miben hisz és mit cselekszik. Vagy említhetjük a rabszolgaság intézményét is, amely a 19. század elejére teljesen eltűnt. De vajon mi a helyzet a műveltséggel?

Először is azt lenne fontos megvizsgálnunk, miként alakult és fejlődött a műveltség fogalma a történelmi helyzetek hatására, hiszen a körülmények mindig megteremtik a keresletet és a szükségleteket. A műveltség azonban egy nagyon régre visszanyúló eszme, amelynek nyomait már az ókori görögségnél is felfedezhetjük, majd a rómaiaknál is hangsúlyos szerepet kapott. A népvándorlás időszakában ugyan egy ideig stagnált, de később újra fontos tényezővé vált.

A műveltség fogalma a 17–18. század felé kezdett kialakulni áthatóbban, hiszen azelőtt, a középkorban, az egyházi és tudományos műveltség létezett, meg persze az írás és olvasás, amik ezeknek alappilléreiként szolgáltak, de ezek nem terjedtek ki mindenre. Ebben az időszakban kezdtek a tudományok sokkal racionálisabban és tisztábban kiválni az egészből, tehát ekkor már beszélhetünk tudományos és kulturális műveltségről is, és ezeknek alfajairól. Ezek egyre gyarapodtak, még ma is, de az irántuk való érdeklődés lassan elaludt.

Most pedig a 21. században kell ezt értelmezni, ahol az embereket egyre jobban nyomja a praktikális, egoisztikus és haszonleső életmód, amelyek komoly veszélyt jelentenek a művelődő réteg számára, és általánosságban a művelődés anyagának minőségére is.

A haszonlesés veszélye: elsősorban beszélhetünk a művet termelőkről, akik ilyenkor saját maguk, az állam vagy bármely más entitás nevében cselekszenek, hogy hasznot hozzanak. Ez önmagában hanyagságot és unalmasságot eredményezhet, vagy a tudományban hamis felfedezések, téves információk terjedéséhez vezethet. Mégis, a legfőbb indíték itt is a pénz, ami a legnagyobb motivációt jelenti a művelődés „mellélövésére”. A művelődő szemében pedig a haszonlesés pontosan ugyanezt jelenti, csak egy műveltségi síkon, ahol kontextuson kívül vesznek műveket, vagy akár egész műveket tagadnak, csak azért, hogy saját nézeteiket érvényesítsék. Nem ritka, hogy ennek következtében megnehezítik a művész munkáját is.

Az egoizmus veszélye: mindazt ide sorolhatjuk, ami nem a haszonra irányul, hanem az egyén saját komfortjára, azaz azokra, akik nem művelődnek, mert nem találják élvezetesnek, jelentéktelennek tartják, vagy egyszerűen nem tartják „menőnek”. Ezzel viszont kockáztatják barátaik és követőik érdeklődését. Ők azok a tipikus közösségi médiás személyek, akiknek nincs szükségük művelődésre, mert úgy vélik, mindent tudnak – ők maguk a művelődés, irántuk kell érdeklődni. Mint a Nap a naprendszerben, körülöttük forognak a kisebb bolygók.

A praktikusság veszélye: ez teljesen elüt a többi veszélytől, és csupán kis mértékben hordozza magában a haszonlesést. Azok az emberek, akik így élnek, talán művelődnek, de nem képesek átszellemülni, és nem tudják a dolgok mögé tekinteni – teljesen a földhöz ragadtak, és minden figyelmüket arra összpontosítják, ami számukra megfelel. Nem önző módon, hanem mániákusan. Ennek következtében bár művelődnek, nem teljes egészében. A három közül még mindig ő az, aki a legműveltebbnek mondható, de egyre több ilyen személy kerül a haszonlesők templomába, az oltárához, feláldozva régi énjét. Hiszen ha mindenki önző, miért ne lehetnének ők is azok?

Tehát mi a teendő a műveltség érdekében? Pár évtized, és már alig fognak emlékezni a világhírű klasszikusokra, az általános tényekre, és persze a művelődés céljára. Helyükön egy teljesen átmosott kultúra lesz, ami mintha az elsőszülött volna, mintha előtte nem lett volna semmi – pedig éppen ellenkezőleg: szörnyetegként született meg. A mélység fia, amibe az ember beleesett, ahonnan vagy csak sokkal később, vagy talán soha nem juthat ki, ahol örökké szenved saját maga miatt. Hiszen a kultúra az, ami megmutatja egy civilizáció értékét. Ez lenne hát a műveltség és kultúra? Ugyan, kérem…

Kiemelt fotó forrása: https://www.deviantart.com/evie9207/art/Blooming-mind-285275639

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály