Kócos reggel – Szegecs Kevin verse

Kócos reggel

Reggel mikor fölébredtem,
Kócos hajjal szégyenkeztem.
Tükröm inkább rám sem nézett,
A villanykörte is kiégett.

Kávéfőzőm sem akart főzni,
Tej helyett vizet kezdett el fújni.
Pirítósom feketére égett,
A reggelim így ért véget.

Amikor a fürdőszobába léptem,
Fogkrémem kifogyott éppen.
A tükörből egy zombi nézett,
Arca gyűrött, haja rémes.

Öltözködni kezdtem gyorsan,
Zoknim párja sehol, bosszant.
Egyik kék, a másik sárga,
Divatdiktátor ma nem járt nálam.

Cipőfűzőm csomót kötött,
Ez a reggel most már örök.
Végül a csomó ki is bomlott,
És egyre csak nőttek a gondok.

A buszom, nézd csak, ott megy,
Csak én nem ültem rá fel, mindegy.
Futottam, de mit sem érve,
Az első órát el is késtem.

Az iskolába érve épp látom:
Matekóra jön, kész rémálom!
Tanár kérdez, nevem hallom,
De az agyam sajnos otthon.

Ebédlőben hosszú sor áll,
A rántott hús pedig nekem kiált.
Lassan vége a napnak,
Mehetünk végre haza.

Hazaérve éppen látom,
Temérdek házim, tiszta káosz.
Mikor fog ez készen lenni?
Talán ha okos leszek merni.

Előveszem tollam, írok,
De tinta nem jön, csak a kínok.
Így hát elalszom csendesen,
Megálmodva egy szebb reggelt.

Szegecs Kevin,
Nagykágyai I-es számú Szakközépiskola,
10. osztály