Kell-e mindig célokat kitűznünk magunk elé?

Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy életük minden pontját előre meg kell tervezniük, hiszen célok nélkül az ember nem is lehet ember. Az esetek nagy százalékában ezzel én is tudnék azonosulni, azonban tapasztalataim szerint minél több célt tűzünk ki magunk elé – legyen szó nagyobb vagy kisebb tervekről –, annál nehezebb lesz az élet apró dolgait élvezni.

Sokan úgy írják le a céltudatosságot, mintha ez adna értelmet az életünknek, viszont ez abszolút nincs így. Lehetsz te sikeres ember célok nélkül, lehet neked jó életed, pontosan megtervezett dolgok nélkül is. Lehet haladni az életben előre anélkül is, hogy minden lépést megterveznél. Még akkor is, ha ezt nem feltétlenül gondolod így!

Ahogy körülnézek és látom a körülöttem lévő emberek hozzáállását, annál inkább gondolom azt, hogy csupán azért próbál mindenki ennyire céltudatos lenni, hogy legyen „értelme” az életének. Pedig az értelem nem ebből adódik. Hanem abból, hogy ki hogyan éli az életét, és milyen döntéseket hoz.

Sokszor éppen az marcangolja szét az embereket, hogy „muszáj” haladni valamerre az életben. Mert ha nem haladsz sehova, nem teszel nagy és jó dolgokat, akkor mi értelme az életednek? Hiszen az emberek nagyon is szeretik feketének és fehérnek látni a világot. Csak azt felejtik el néha, hogy nem muszáj az élet minden szakaszának értelme lennie. Lehet ülni egy kis szobában és nem csinálni semmit. Lehet pihenni, élvezni az élet apró dolgait. Élvezni azt, hogy kinyílnak a virágok és kisüt a nap. Hiszen ha ezt őszintén tudod értékelni anélkül, hogy zavarna a nap vakító sugara vagy a méhek repkedése a virágok körül, akkor már van értelme ennek a szakasznak. Ezt hívják úgy, hogy gyógyulás. Önfejlesztés.

Mindig is azt vallottam, hogy bármit hozhat nekem a sors, mindegy, hogy hol vagyok és kikkel, egészen addig, amíg szeretek élni és nem látom értelmetlennek a reggeli felkelést. Mert aki szeret élni, az önmagát is szereti. És nem mellesleg boldog.

Ebben a rohanó és rothadó világban néha úgy érezni, semmi varázs nincs. Mert mindenki azt hiszi, azt a varázst meg lehet találni minden utcasarkon. Pedig nem lehet. Azért bizony tenni kell. Ami sokszor unalmas, kiábrándító és elkeserítő tud lenni. De érünk mi egyáltalán valamit boldogság nélkül?

Ha mindenhez célt kell kitűznünk magunk elé, akkor semmihez nem fog érdekeltség társulni. Nem kell minden apró dologhoz cél. Nem kell hozzá semmi más, csak tenni akarás. Aztán már egyenes úton mehetünk a boldogság felé. Ennyi az egész.

Na és, ha elveszettnek érzed magad? Talán nem érzi magát minden ember elveszettnek néha?

Kiemelt fotó forrása: https://www.oniri.io/post/how-to-use-a-dream-journal-for-goal-setting

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év