A magyar költészet napjára

A magyar költészet napját április 11-én ünnepeljük, József Attila születésnapján. Ezen a napon a magyarság kiváló költőire emlékezünk – egy hagyományra, amely immár közel 70 éve él. A jeles alkalom arra is lehetőséget ad, hogy a magyar nyelv sokszínűségére irányítsuk figyelmünket, és megfogalmazzuk magunkban azt a gondolatot, hogy a költészetnek nemcsak múltja, hanem jövője is kell, hogy legyen – hiszen csak így őrizhetjük meg anyanyelvünk szépségét.

A magyar költészet napját versmondó versenyekkel, irodalmi estekkel, versírással, tematikus előadásokkal és könyvbemutatókkal ünneplik, felhívva a fiatalok figyelmét arra, hogy kultúránkat ápolni kell, és tovább kell adnunk a következő nemzedéknek. Ezt a Majomsziget is megtette, közösen az Újvárad folyóirattal és a Holnap kulturális egyesülettel (erről majd egy későbbi beszámolónkban olvashatnak a látogatók).

Ebben a cikkemben egy számomra kedves költőről szeretnék megemlékezni, aki nem más, mint Juhász Gyula. A híres költő 1883. április 4-én született, és 1937. április 6-án hunyt el. Juhász Gyula olyan költő volt, aki a lelke legmélyéből alkotott – versei pedig mély nyomot hagynak az olvasók lelkében.

Juhász Gyula indította útjára Nagyváradon a Holnap című antológiát. Költészetét gyakran a magány hangjaként emlegetik, hiszen életében számos nehézséggel kellett megküzdenie. Versei impresszionista stílusban íródtak, ennek köszönhetően különleges hangulatúak és mélyen megérintik az olvasót. A magyar költészet napja alkalmából szeretném megosztani az olvasókkal egyik kedvenc versemet tőle:

Juhász Gyula: Béke
 

És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink.
 

És minden bánat lassan béke lesz
És mindenik gyötrődés győzelem
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.
 

Testvéreim: a boldogság örök
S e tájon mind elmúló, ami jó
S az élet, a szép, nagy processzió,
 

Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen
S egy stációja van: a végtelen.

Kiemelt fotó forrása: Shutterstock.com

Loló Gabriella,
Partiumi Keresztény Egyetem,
I. év