Megrepedt – Vad Emese verse

Megrepedt

Megrepedt az ablak
A dohos pincében,
Friss levegő kúszott
Be a zúzmarás éjbe.

Megrepedt a csésze,
Már kávét sem iszom.
Fáradtan andalgok,
Álmos vagyok titkon.

Megrepedt a falióra
Reggel óta mozdulatlan.
A Nap megáll az égen,
Ásítozok kábulatban.

Megrepedt járdákon
Barangolok haza.
Lábaim még visznek,
A mának lettem rabja.

Megrepedt a tükör,
Nem látom a fejem.
Karikás szemeim
Bámulják a sebem.

Megrepedt csontjaimmal
Ledőlök az ágyba,
Fejest ugrok azonnal
Az unalom gyászába.

Megrepedt koponyámból
Kiszáll a sok álom.
Elfáradtam, hagyj pihenni!
Semmire sem vágyom.

Vad Emese,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. I osztály