Ahol a folyami rákok énekelnek (2022)

Filmajánló Patitól

Kya Clark már azelőtt megtanulta, hogy nem számíthat senkire, mielőtt járni kezdett volna. Így a lány mondhatni meg sem lepődött, mikor mindenki elhagyta, akit valaha is szeretett, és nem félt, hiszen édesanyja megtanította neki, hogy ha valami baj közeledik, bújjon el oda, ahol a folyami rákok énekelnek. A mocsár mélyére.

Kya élete főként a kirekesztettségről szólt, hiszen minden környékbeli félt tőle, nem értették, hogy hogyan is élhet valaki a mocsárban, így a fiatal lány nem is tudott semmi emberhez méltó dolgot csinálni, hisz még iskolába se járhatott. Pedig ott biza minden egyes nap friss és finom étel várta volna… Azonban Kya nem tudott megküzdeni mindazzal a figyelemmel, ami egyik percről a másikra rá irányult különcsége miatt, így inkább éhezett, mintsem elviselje társait.

Mikor a szüleid és a testvéreid is elhagynak téged, hátra sem nézve távoznak, és olyan körülmények között hagynak téged, amit még ők sem bírnának ki, akkor pontosan jól tudod, hogy neked már csak a harc és a küzdés maradt hátra. Kya is pontosan ezt hitte, így helytállt és próbált mindent a jó irányba terelni. Azonban kis idő elteltével rájött, hogy leginkább a bujkálás és a rejtőzködés jelenti számára a boldogságot és a nyugodt életet, így a lány egy kezén meg tudta volna számolni, hány emberrel érintkezett szántszándékkal, míg felnőtt.

Aztán jött egy fiú. Mint minden könyvben, mint minden filmben és néha a való életben is, jön egy srác, akiért félrerakunk mindent, ami mellett eddig kiálltunk. Felforgatjuk az életünket egy emberért, aki talán még annyit sem érdemel, hogy ránézzünk. De ezt mi nem tudjuk befolyásolni, hiszen az érzéseinkről van szó. Kya esetében is pontosan ez történt. Jött egy srác, aki kicsit másnak, aki kicsit jobbnak látta őt, mint amit ő gondolt magáról, levette a lányt a lábáról, és erőfeszítés nélkül elhitette vele, hogy számára ő a világ közepe és ez ellen senki nem tehet semmit. Még a tudat sem, hogy ők ketten annyira különböző környezetből származtak, amit még nekik is nehézkes volt megemészteni. Nemhogy a városbelieknek, akik előbb látták meg a lányban a szörnyet, mint a gyermeket.

Egy ártatlan történet, egy kedves sztori, ahol végre minden a helyére kerül a főszereplő életében. Legalábbis látszólag. Aztán minden rend felborul, és hirtelen a néző is egy horrorfilmben találja magát, ahol nem tudja, mi a valóság és mi nem.

Pontosan ezt éreztem a film nézése közben, hiszen egy teljes óráig összhang volt aközött, amit néztem és aközött, amit hallottam, aztán hirtelen eltűnt ez az összhang. Kya magát a nézőt is ügyesen rángatta az orránál fogva, így mire a film végére értem, teljesen le voltam taglózva, hiszen álmomban sem számítottam arra, ami valójában történt. Ahogy szerintem senki más sem.

Ajánlom ezt a filmet mindazoknak, akik unatkoznak. Ettől kezdve nem fogtok! 😀

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom,
I. év