A falak mögött – Szabó Tamara verse

A falak mögött

A falak biztonságot nyújtanak nekem,
De börtön is lett, amit magam köré emeltem.
Nem látom az arcokat, de hallom a hangjuk,
Suttogásuk, mint jéghegyek, rombolja a partjuk.

Mondják, hogy legyek erős, legyek más,
De a tükörben látom: én csak egy lány vagyok, ki vár.
Vár egy ölelésre, egy kézre, ami felemel,
De a félelem olyan mély, hogy nem enged el.

Szorongok, mert a világ túl nagy és veszélyes,
Belül mégis vágyom rá, hogy valaki megértsen.
Hogy szeressen, ne csak azért, amit lát,
Hanem azért is, amit elrejtek hosszú ideje már.

Szabó Tamara,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. C osztály