Szerelem tengerének szépséges vívódásai – Pontos Kristóf versei

Margarita Lypiridou, Intimacy

Lángoló pillanatok

Látlak, és a világ is megremeg,
Szemed tüzében ég a szerelem,
Szó nélkül is értem szívedet,
Minden dobbanása enyém, Egyetlenem.

Csókod, mint napfény a bőrömön,
Éget, perzsel, szomjazom rá,
Ha messze vagy, a lelkem csönd,
De ha itt vagy – vágyam az égig száll.

Sóhajok

Szeretnélek megérinteni
Téged, ki oly távol vagy,
Hangod messze súgja nevemet,
De a távolság közénk fagy.

Várnálak, míg az utolsó csillag lehull,
Míg az idő minden színt fakít,
Te maradsz csak árnyék, szél,
Egy gondolat, mi szívembe hatol, mint nyíl.

Csendes ölelés

Hajnal van, te itt vagy velem,
Ujjad ujjamba kapaszkodik csendesen,
Lélegzeted az arcomon,
Szíved csendben megdobban.

Nincs többé vágy, nincs többé kín,
Csak a csendes, örök ölelés.
A világ lassan újraébred,
De mi maradunk – a szerelem meséjében.

Pontos Kristóf,
Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium