A húrok játéka

Ezen cikk megírásába, egészen őszintén megmondom, kicsit félve kezdek bele, még akkor is, ha tudom, hogy egy olyan olvasóközönségnek szánom, amely maximális mértékben értékeli a munkám és az én „másságomat” is. Igazság szerint én sosem tartoztam a híres „mindenki” elnevezésű társaságba, ennél fogva pedig sosem sikerült beilleszkednem szinte egy közösségbe sem, s ez nem is lehet véletlen.

Sosem szerettem úgy öltözködni, mint mások: nem akartam magamra ölteni sem a letisztult ‘Old Money’ stílust, sem a ‘baggy jeans’-es, sem pedig a bőr rocker ruhákat – valahogy egyikbe sem tudtam igazán belebújni. Továbbá, a gondolkodásmódom sem hasonlított soha senkiéhez: mindig szerettem egyedi, különleges ötletekkel előállni, ami gyakran rázta meg a társaságot, melynek épp tagja voltam. Nem tudom, mi vitt rá arra, hogy ennyire más szemmel tekintsek a világra, de sosem kellett csalódnom azokban a nézetekben, amelyeket ezáltal képviseltem. Hasonló különlegesség nyilvánult meg bennem a zenei stílusok terén is – az ízlésem szinte minden műfajból magában foglal legalább egy kedvencet.

Hogy megmutassam, milyen sokszínű az a zenei világ, amit nap mint nap dúdolgatok magamban, összegyűjtöttem néhány műfajt és azok kedvenc képviselőit – legalábbis azokat, akik különösen közel állnak hozzám. Fogadjátok sok szeretettel ezt a kis összeállítást!

Bittó Duó

Ez a kéttagú együttes, melynek tagjai Bittó Sándor és Bittó Kristóf, leginkább mulatós, azon belül is szerelmes dalok írásával és előadásával foglalkozik.

• Nem ölelsz már

Számomra a legkedvesebb zenéjük a fent említett Nem ölelsz már, amely – már a címéből is sejthetően – a szerelmi csalódásról és a szerelem elmúlásáról szól. Elmeséli a legszebb közös pillanatokat, majd összefoglalja, hogyan vált a főszereplő áldozattá egy fájdalmas csalódásban. A dal ritmikája és pörgős hangulata azonban képes elfeledtetni a hallgatóval a mélyen húzódó szomorúságot, és helyette egyfajta „nem érdekel, elengedlek” életérzést közvetít.

„Mert te csak hitegettél végig és mást szerettél
De meg bánod majd az isten jó felém
A fiókban porosodik egy régi ajándék
Kitől is kaphattad de erőd nincs hogy felidézd”

• Ha kigyúlnak a csillagok

Ebben a dalban hasonlóképpen megjelenik a szerelem témája, de ezúttal inkább egy vallomás formájában, amelynek egyes soraiban a tiltott, elérhetetlen szerelem is előkerül. A dalnak van egy kellemes ritmusa, ami képes elűzni a bánatot, és pont emiatt a lazaság miatt hozza a hallgatót egy gyengédebb, könnyedebb hangulatba.

„Ha kigyúlnak a csillagok
Te ott vagy, én meg itt vagyok
A csillagokkal üzenem
Hogy szeretlek én Kedvesem”

Rúzsa Magdolna

Rúzsa Magdolna, vagy ahogy mindenki ismeri: Rúzsa Magdi, 1985. november 28-án született Jugoszláviában, és mára egy közismert pop- és rockénekesnővé vált.

• Április

Rúzsa Magdi ezen dala szerintem minden mostani vagy egykori hallgatójából érzéseket vált ki, hiszen sokféle élethelyzetre rá lehet ismerni benne. A dal legfőbb témája a szerelem – sokan egyfajta szerelmi vallomásként értelmezik, mivel egy több éve tartó hűséget jelenít meg egy látszólag lezárt kapcsolatban. A remény és az elengedés ebben a dalban egyszerre váltakozik, mégis vonzza egymást.

„Várlak, s ha majd húsz év múlva látlak,
Lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak,
Mint április elején,
Április elején várlak, s ha majd húsz év múlva látlak,
Lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak,
Mint április elején…”

• Érj hozzám…

Az előzőhöz hasonlóan ez a dal is a szerelem témáját járja körbe, ezúttal azonban még több vágyakozással és reménnyel. A dalszerző inkább a jövőbe tekint, és szinte esedezik a szerelemért. Körülírja, mik az elvárásai, és mit tud ő maga nyújtani – mindezt azért, hogy ez a szerelem végre megvalósulhasson.

„Érj hozzám még egyszer
Hadd, hogy lássam a szárnyad
Csak meg ne mutasd másnak
Érj hozzám még egyszer
Hagyd, hogy szorítsalak jobban
Vesszünk el a mostban…”

Kiemelt fotó: lady-business.at

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály