Családról, konfliktusokról

Az élet úgy szép, ha élik, ha zajlik, ha emberekkel van tele. Úgy lesznek színesebbek a mindennapok, ha emlékeket gyűjtünk a szeretteinkkel. Meglepő módon egy természetben töltött piknik vagy séta is ugyanakkora értékkel bírhat, mint például egy brazil nyaralás. S hogy miért? Pont azokért az emberekért, akikkel eltöltjük ezeket. Ők pedig lehetnek barátok, szerelmi társak, rokonok vagy esetleg a legközelebbi családtagok.

Igazság szerint az emberek életében előfordulnak olyan helyzetek, amikor jobb egyedül lenni, és nem a társasághoz vagy akárki társaságához húzni, azonban sokkal gyakrabban fordulnak elő a közösségi pillanatok. Visszatérve a társasághoz, amelyhez kapcsolódunk, a legveszélyesebbnek talán a családi kapcsolatokat mondanám, ugyanis a családunk tagjait, a vérünket nem válogathatjuk meg, ennél fogva pedig olyannak kell elfogadnunk őket, amilyenek valójában.

Ebbe a kategóriába elsődleges személyekként sorolhatjuk a szülőket, valamint a testvéreket, akiket követnek a nagyszülők, illetve a nagybácsik és nagynénik, általuk pedig az unokatestvérek, majd végezetül a távolabbi rokonaink – legalábbis az én szemszögem szerint. Szép és jó felállítani egy ilyen sorrendet, egy ilyen nagy és soktagú családba tartozni pedig talán még jobb, de nincsenek-e vajon hátrányai is magának a családnak?

Akarom mondani, nagyon fontosak nekünk, mert a legtöbb esetben valóban jót akarnak, sőt a legjobbat, támogatnak is, és mindenekelőtt kitartanak mellettünk, ha baj van. Támogatásukat pedig nemcsak az anyagiak szempontjából értékelhetjük, hanem tekinthetünk rá szellemi, sőt lelki segítségként is. De vajon nem esnek-e ők is túlzásba, vagy a generációk közötti különbségek, sőt a belső tulajdonságok közötti eltérések nem ütnek-e ki valahol?

De, sajnos minden bizonnyal, épp ezért is alakulhatnak ki olyan komoly jellegű viták a család legközelebb álló tagjai között is, amelyeket talán a jövő generációi is érezni fognak. Ki a hibás? Kinek mit kell tennie? Vagy hogyan lehet elkerülni ezeket a nehézségeket?

Először is boncolgassuk egy kicsit a leggyakoribb összetűzések okait, amelyek előfordulhatnak egy unoka és nagyszülő vagy éppen a szülők viszonyában. Az egyik ilyen nehézség lehet a párválasztás, amely esetében minden családtag mintha egy kicsit jobban értene az adott fiatal életéhez, és jobban ismerné a belső adottságait. Természetesen minden nagyszülő és szülő a legjobbat akarja a gyerekeinek és unokáinak, de igazság szerint pénz, elismerés, ismeretségek vagy kinézet alapján nehéz kiválasztani a legjobb párt.

Nyilvánvalóan rengeteg olyan eset van, ahol egy adott fiatal vagy tinédzser mérgező, rá nézve káros befolyást gyakorló kapcsolatban él, és az idősebb generáció ezt szeretné egyengetni, szétszedni vagy megoldani valamilyen – néha durvább – formában. Ilyen vagy ehhez hasonló esetekben mindkét félnek igyekeznie kell reálisan gondolkodni, még akkor is, ha a rózsaszín köd mindent eltakar. Ha másért nem, legalább tiszteletből meg kell hallgatnia az idősebbek intelmeit, figyelmeztetéseit, egyes dolgokra jobban oda kell figyelnie, és miután átgondolt minden szempontot, azután döntsön. Ám semmi esetre se vesszen össze vagy hajtson végre durva dolgot a családjával szemben.

A család részéről megértés és empátia szükséges, sokkal inkább véleménynyilvánítás és jóra intés, mintsem durva viselkedés, erőszak vagy esetleg tiltás, mert ez utóbbi semmi jóhoz nem vezet. Ha mindkét fél megpróbál a másik elvárásainak egy kicsit is megfelelni, és lépéseket tenni pozitív irányba, talán sikerül kialakítani egy egészséges kapcsolatot a családtagok között.

Újabb probléma jelenhet meg testvérpárok vagy unokatestvérek között is abból kifolyólag, hogy melyiküket ki – azaz melyik szülő és nagyszülő – szereti jobban, és ez miben nyilvánul meg. Ez az esetleges nehézség mind a szülő, mind a gyerek részéről egy negatívumnak tekinthető, ugyanis sajnos valóban léteznek olyan szülők, akik képesek különbséget tenni gyermekeik között, illetve olyan gyermekek is, akik minden ok nélkül képesek ezt hinni.

Az előbbi esetben léteznek olyan szülők, akik anyagilag és lelkileg jobban támogatják az egyik gyermeküket, mint a másikat (pl.: az egyik folytathatja tanulmányait egyetemen, míg a másik nem), ezzel hatalmas különbséget téve a gyermekeik között. A másik oldalt megvizsgálva léteznek irigy és figyelemhiányos növendékek is, akik nem tudják elfogadni, ha egy adott helyzetben valaki több figyelmet kap, és téves képzeteket szülnek magukban arról, hogy őket bizony senki nem szereti.

Ebben az esetben is mindkét félnek igyekeznie kell változtatni a saját viselkedésén: szülőként el kell pusztítani a különbségtétel csíráját annak érdekében, hogy ne bénítsa tovább gyermekei lelkét, gyerekként pedig igyekezni kell nem erre gondolni, és egy ici-pici bolhából nem elefántot csinálni.

Egyéb probléma lehet az előzőhöz kapcsolódó helyzet is, amelyben egy adott testvérpár – akik között nagyobb a korkülönbség – elvárásai jelennek meg. Nagyon sok esetben láthatunk példát arra, hogy idősebb testvérek gyermekeik születésekor nem is a nagyszülőkre támaszkodnak, hanem rögtön a fiatalabb testvéreikre, mondván: „Én is vigyáztam rád!”.

Néhány esetben ez érthető is, hiszen sok fiatal úgy érzi, hogy ezzel kisebb testvére visszaadja a tartozást, de mennyi is az a tartozás? Természetesen valamennyi segítség mindig jól jön, és biztos vagyok benne, hogy sok fiatal szívesen megteszi ezt a testvéréért vagy az unokaöccséért és húgáért, de minden bizonnyal bizonyos keretek között.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a másik félnek is van egy saját élete, és tinédzserként ő is most éli a legszebb éveit. Tehát nem biztos, hogy arra vágyik, hogy mindennapját pelenkázással, gyerekek etetésével vagy első osztályosok tanításával töltse. Mindkét fél számára kijár a megértés: az egyiküknek valóban szüksége van a segítségre, és ezt a testvérében vagy unokatestvérében látja, míg a másik fél egyszer él, és nem minden tinédzser vágyik arra, hogy ilyen fiatalon babázzon vagy a ház körüli teendőkben besegítsen.

Ebben az esetben is meg kell találni az arany középutat, azt az idő- és munkakeretet, amely mindkét testvér számára elfogadható. Célszerű arra is törekedni, hogy a szülőket ne keverjék bele, hiszen számukra mindkét gyermekük egyformán fontos.

Összességében tehát minden családban vannak hibák, nézeteltérések vagy nehézségek, de éppen azért alkotnak egy csapatot, hogy megértsék és kisegítsék egymást. Fontos, hogy a tagok ne csak a saját hasznukat igyekezzenek meglátni, hiszen egy valódi családi körben ugyanúgy fáj, ha mással történik valami, mintha velünk történne.

A csapatmunka a hétköznapi családi életben is aranyat ér, hiszen ha egy család összedolgozik, akkor számára nincs akadály.

Kiemelt fotó forrása: Depositphotos

A Sokoldalú Lány