Tóth Kinga versei

Ítéletidők

Amikor az ég és a tenger összecsap,
Amikor szemben áll a szív és az akarat,
Tudom, hogy nem kell, de mégis akarom,
Az agyam helyett már megint a szívem zakatol.

Szívemet a veres rózsa
tüskéi marják szilánkosra,
Véres lesz a margaréta,
Sáros lesz a galambnak tolla.

Kihal a világ,
Hervadnak a flórák,
Viharosak az éjszakák,
A nap sem süt le ránk.

Senki nem felel.
Mégis hol rontottam el?
Mégis hol rontottad el?
Mégis hol rontottuk el?

Megindult a föld,
Rohamosan vége, szívem.
Mégis áll az idő bennem,
Csak állok, s hűvös szemed nézem.

Ketten vagyunk a káoszban,
Ketten, mégis valaki meghalt,
Kihalt szememből az érted élő fény,
A fény, s minden felépített remény.

Szerelem színei

Szerelem nélkül éltem a szürke hétköznapokat,
Értelmetlennek láttam a sárga lehulló lombokat.
Hallgattam, hogy az élet nem egy barna pocsolya,
És majd a remény széle a sarat felszárítja.

De a szél csak fagyot hozott magával,
A fekete fákat fehér hótakaró lepte el.
Egykor vörösen izzó, hevesen dobogó szívemet
Áttetsző jégvirág fonta be.

De jöttél te…

Fehér hóvirág, ki áttör a jégen,
Lila orgonák illatoztak, a fák kizöldültek.
A szerelem sárga napsugara felmelegíti a földet,
S ettől a tudattól újra tele a szívem

Mintha a kék tenger elkapna, és homokos partjára mosna.
Három méterrel a föld felett, a csillagok között
Úgy éltünk, mintha nem lenne holnap.
Nem törődve a világ gondjával-bajával.

Rózsaszínben látom újra a világot.

Csak mert jöttél te…

Az életszemüveg

A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk,
Csak más szemüveg van rajtuk.
Nekik sem könnyebb elérni,
Hogy a nap belül mindig tudjon sütni.

A jó természetű embereknek azt hiszed,
Nincs semmi bajuk?
Ők is kapnak az életben hideget, meleget,
Őket is éri fájdalom, keserűség, alábecsülések.

Csak ők a jóra vannak hangolva.
Ahelyett, hogy sírnak, szomorkodnak
És beleesnek a mókuskerék monotonságába,
Inkább a személyiségükben keresik a megoldásokat.

A derűs ember megmutatja tehetségét, ha alábecsülik,
Barátokat kovácsol az elveszettekből, ha kiközösítik
Nem felejti el, hogy ki ő, ha kibeszélik,
Vidáman felteszi a szemüvegét, ha megpróbálják bántani.

Mert a derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk,
Csak más szemüveg van rajtuk.
Hisz nem bántani, hanem
Szeretni jöttünk a világra.

Tóth Kinga,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. E osztály