Az igaz könyv

A hétköznapjaim folyamán mindig szükségem van arra, hogy legyen egy beosztásom vagy egy tervem a napom minden órájára. Ami, valljuk be, elég furán hangozhat, hisz egy-két terv valahogy mindig félrecsúszik, ezáltal pedig az egész nap, vagy legalábbis az adott nap hátralevő része, teljesen megváltozhat. Épp ezért igyekszem úgy kialakítani a napirendem, hogy ne kössem konkrét órákhoz, időpontokhoz vagy szimplán más emberek terveihez, ugyanis gyakran gabalyodok bele a saját programomba. Ettől függetlenül mégis fontos, hogy legyen egy elképzelésem az aznapi cselekedeteimről.

Suli közben általában mindig megvan a jól megszokott, bevált tervem, ám a vakációkat, bármennyire is szeretem, mindig bezavarnak. Nem kelek fel időben, a családommal töltök időt, és nagyon sokat csúszik a rendem, így gyakorlatilag előfordul, hogy a vakáció utolsó napján vagy az utolsó 1-2 napjában állok neki tanulni, vagy valami hasznosat csinálni a tanulmányaim szempontjából. Az elmúlt hetem is hasonlóan kezdődött, de szerencsére még időben megállítottam a sodrást, és jókor nekiálltam a tanulásnak, jegyzetelésnek és olvasásnak. Őszintén megmondva, nagyon jól tettem, ugyanis sikerült kiolvasnom egy kötelező olvasmányt a megfelelő időben, amely által hiszem, hogy nagyon sokat segítettem a saját helyzetemen a későbbi tanulmányaimra tekintve.

Megpróbáltam minden reggel és este egyformán időt szakítani az olvasásra, az elemzésre, és egyáltalán arra, hogy nekiálljak olvasni, hisz valamiért mindig ez vesz igénybe a legtöbb időt. A könyv alapjáraton egy rövidke, mindössze 200 oldalas volt, bizonyára ezért is sikerült két nap alatt kiolvasnom.

De nem is húznám tovább a szót, ugyanis szeretném bemutatni Móricz Zsigmond Sárarany című művét, hátha kedvet kapnak hozzá az olvasóink, s talán általa sikerülhet egy tanulási ütemtervet is beállítani a tanulók közösségének.

Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született Tiszacsécsén, egy középrétegű családban. Édesanyja, Erzsébet egy református lelkész lánya volt, míg édesapja, Bálint parasztemberként dolgozott, de gyakran vállalkozott építkezési és egyéb munkákra is.

Móricz Zsigmondnak összesen nyolc, nála fiatalabb testvére volt (tehát rajta kívül kilencen voltak testvérek), közülük kettő csecsemő- vagy kisgyermekkorban meghalt: egyikük tejhiány miatt elsorvadt, a másik pedig tragikus baleset áldozata lett, amikor egy játszótársa meggyújtotta a ruháját.

Zsigmond még egészen fiatal volt, amikor családja Túristvándiba költözött, ahol édesapja egy kovácsműhelyben vállalt munkát, hogy eltarthassa a hét életben maradt gyermekét. Ekkor ért véget hivatalosan is Zsigmond gyermekkora, mivel családjuk mérhetetlen szegénységben élt. Később Taktaközbe, Prügyre költöztek, ahol helyzetük nem javult jelentősen, de édesapja mindent megtett azért, hogy gyermekeit becsülettel iskolába járathassa.

Zsigmond először a helyi iskolákban tanult, majd a Debreceni Református Kollégiumba került, ahonnan 1894-ben Sárospatakra ment továbbtanulni. Sárospatakon eltöltött évei alatt meglehetősen rossz tanuló volt, és sohasem érezte ott igazán jól magát. Anyai nagybátyja, Pallagi Gyula ezért átvitte a Kisújszállási gimnáziumba, ahol végül 1899-ben sikeresen leérettségizett.

Az ezt követő évben teológiát tanult, majd a jogi kar hallgatója is volt, emellett pedig a Debreceni Hírlap szerkesztésével is foglalkozott. 1900 októberében Budapestre költözött, ahol Négyesy László révén ismeretséget kötött Juhász Gyulával, Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Tóth Árpáddal is. Egyetemi tanulmányait megélhetési okokból nem tudta befejezni, ezért munkát vállalt: dolgozott tanárként, újságíróként és népdalgyűjtőként is.

1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, akivel négy gyermekük született: Virág, Gyöngyi, Lili, valamint egy fiú, aki sajnos nem maradt életben. Holics Eugénia 1925-ben öngyilkosságot követett el.

Móricz 1908-ban jelentette meg Hét krajcár című elbeszéléskötetét, amely meghozta számára az országos elismerést, és ennek köszönhetően barátságot kötött Ady Endrével is. 1911-ben jelent meg Sárarany című regénye (amelyről a mai cikkben részletesebben is szó lesz), míg 1920-ban publikálta a máig egyik legismertebb művét, a Légy jó mindhalálig című regényt.

Halála 1942. szeptember 5-én következett be egy stroke következményeként, amelyet augusztus 29-én szenvedett el – éppen akkor, amikor megtudta, hogy középső lánya, Gyöngyi gyermeket szült.

Sárarany

A Sárarany Móricz Zsigmond 1911-ben megjelent regénye, amely a hűtlenség és a bűnhődés témáját boncolgatja. A mű főszereplője Turi Dani, egy földművelő, a harmincas évei elején járó férfi, aki bizony nemcsak a szorgalmáról ismert. Őt becézik – vagy inkább csúfolják – Don Juannak, és nem is véletlenül: a falu, sőt a szomszéd települések összes asszonyával megcsalja szegény feleségét, Erzsit. A nő annyira ártatlan, hogy ezek után is szeretettel várja haza szoknyapecér férjét, és neveli két közös fiukat.

Kiskara, a falu, ahol laktak, és az ahhoz tartozó földek túl kevésnek bizonyultak Dani számára, ezért eltervezte, hogy kibérel egy részt a gróf birtokaiból is. Mivel nagyon jól értett a nők nyelvén, azt gondolta, hogy Heléné grófnén keresztül meglágyíthatja László gróf szívét, és így földhöz juthat. A férfias csáberejét akarta használni, ám amikor képzeletben megpróbálta a felesége helyett a grófnét látni, Erzsi ezt észrevette, és rögtön összevesztek. A vita olyannyira elfajult, hogy Dani ellökte a feleségét. Erzsi egy percig sem várt tovább: magához vette a két gyermeket, és a szüleinél keresett vigaszt.

Telt-múlt az idő, Erzsi és a gyerekek is hazatértek, és látszólag minden rendben volt – legalábbis a falu népe így látta. Dani azonban folyamatosan emésztette magát, mert tudta, hogy az a nő, aki néhány évvel ezelőtt halálosan szerette, ma már nem tekinti magát az övének. Milyen ironikus, hogy a faluban mindenki más az övé akart lenni – ha másra nem, legalább egy pár percre.

Időközben a lelkileg összetört, sorsába beletörődött Erzsit is csábították, lett volna kérője, ám ő állta a sarat, és minden történés ellenére hű maradt Danihoz. Sőt, még saját magát okolta az elmúlt időszak eseményeiért.

A regény egyébként is tragikus és lehangoló cselekménye még sötétebb fordulatot vesz, amikor Dani hosszú idő után ismét megcsalja a feleségét – sőt, újdonsült szeretőjének rengeteg földet is ad. Ekkor összezavarodottságában ismét felkeresi a grófnét, aki korábban levelet küldött neki, hogy elfogadták az ajánlatát, és visszavásárolhat néhány földterületet, amelyek egykor az őseié voltak. Daniban ekkor törik el a mécses, és hirtelen felindulásból több olyan bűntettet is elkövet, amelyekért talán a saját életével fizet majd.

De vajon megbánja-e a felesége és a családja ellen elkövetett vétkeit? Vagy végül kimondja-e valaki, hogy mi is a sár, és mi az arany ebben az életben?

A könyvből minden bizonnyal kiderül!