A kis Juliette – Üveges István verse

A kis Juliette

A kis Juliette Párizsban született,
Nemesi sarjként, gyémántként fénylett,
Imádott álmodni, új világban él,
A pénz, a bor, a mámor: kevély élt!

A pénz, a bor, a mámor, a kevély élt,
Négyes szépség, mily feltörendő lét,
Kegyházak, e illúzió élése,
Dámai stil, fény a kis Juliette!

A dámai stil, fény a kis Juliette,
Könyvtára, művészete, hírneve,
Legszebb Bacchus tanítványként éldegél,
Rázendít egy bús, haldokló dalra…

Rázendít a bús, haldokló dalára,
„Könnyeim itassák földeteket,
Hisz a polgárt szeretem, be szeretem,
Ne öljetek meg, kedves harcolók!

Ne öljetek tovább, kedves barbárok,
Vessetek véget sáros üvegnek,
Mint az üveg gyenge, könnyen megreped,
S bőröm a szilánk, vér s sár elegye,

S bőröm a kínzás s szenvedés elegye,
Polgár, nemes, ember, mind csak állat…
Hideg börtönöm… halálra vágyom már…
S vetéltess már el az életemtől!

S szabadíts meg lassan az életemtől,
Hisz meghalok, eleget szenvedtem,
Csak mert volt talentum, báj, életkedv, s mert
Kis Juliette Párizsban született!”

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály