Megállítanám – Vad Emese verse

Megállítanám

Megállítanám a reggelt,
Hogy árnyalatát csodáljam egy napig,
Hogy ne sajnáljam, eltelt
Akkor, mikor kinyitom a szemem, alig.

Megállítanám a percet,
Hogy mélyebben vegyem a levegőt.
Fojtogató eszme helyett
Virágillat ölelje a bánattal teli tüdőt.

Megállítanám az órát,
Örökké lássam a szerető szíveket,
Hogy szeretni tudnak
Más, elrejtett, szerethetetlen színeket.

Megállítanám az estet,
Mikor ezer meg ezer csillag az égen.
Látnak minden embert
Őszinte lélekkel, amit eldugnak mélyen.

Rohan az óra, a perc, a másodperc,
Meg sem áll soha, kegyetlenül lohol.
Még ha a gondolat szusszanni is akar,
A rohanás, nyüzsgés igazságot rabol.

Ezért, néha megállítanám.

Vad Emese,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. I osztály