Márciusban született értékeink – 3. rész

Az előző cikkeim során megkezdtem egy sorozatot, amelyben olyan híres vagy éppen már rég elfeledett személyiségek életútjáról írok, akik letették valaminek az alapkövét, rekordokat emeltek, vagy éppen csak mérhetetlen mennyiségű kitartással rendelkeztek. Az egyik oka ennek a kutatásnak az emlékek megőrzése, az emberek felkutatása volt, míg másrészt igyekeztem saját magamnak is ötleteket gyűjteni azzal kapcsolatban, hogyan tudnék én is megfelelő kitartást összeszedni és valami olyan dolgot véghez vinni, amely miatt talán az én nevemmel is nyitnak egy internetes oldalt, és a gyerekkoromról, valamint az életemről mesélnek benne. Ezzel nem is kifejezetten hírnevet szeretnék kapni, csak pusztán egy kis emlékmorzsát szeretnék adni magamról a jövő generációinak. Épp ezért is tanulmányozom tovább a különböző hónapok szülötteit, hátha én is tanulhatok valamit tőlük.

A mai cikkemben a márciusban született sportolókat szeretném megemlíteni, valamint bemutatni életútjukat, és megőrizni emléküket. A sorozatom kedvelői tartsanak velem!

David Coulthard

David Coulthard 1971. március 27-én született Skóciában, az évek során pedig kiváló és jól ismert autóversenyzővé vált.

Az autóversenyzés szeretete már 11 éves korában elkezdődött, amikor gokartozni kezdett, és ezzel sikerült korai elismeréseket szereznie. A Forma–1-es karrierje 1994-ben indult a Williams csapattal, ahol Ayrton Sennát helyettesítette, aki az előző futamokon tragikus balesetben hunyt el. Az első szezonban még nem tudott futamot nyerni, ám 1995-ben megszerezte első győzelmét Portugáliában. Ennek ellenére az 1996-os szezonra úgy döntött, hogy a McLaren csapatához igazol.

Az ezt követő években, 1997-ben és 1998-ban több futamot is megnyert, és világbajnoki összesítésben a harmadik helyen végzett. Az elkövetkező szezonokban további öt futamgyőzelmet szerzett, míg 2001-ben a pilóták versenyében a második helyen zárt, maga mögé utasítva Michael Schumachert. Az ezt követő két évben szintén versenyeket nyert, azonban 2004-ben elhagyta a McLarent, és a Red Bullhoz igazolt, ahol csapattársa az osztrák Christian Klien lett.

2005-ben nem sikerült jól teljesítenie, mivel 9 versenyéből mindössze háromban szerzett pontot (Németországban, Törökországban és Japánban), így a szezont a 12. helyen zárta. A következő év sem indult számára fényesen, ám év végére sikerült pontokat szereznie Kanadában, az Egyesült Államokban, Magyarországon és Kínában is, amivel végül 14 ponttal a 13. helyre jutott. 2007-ben Spanyolországban az ötödik pozíciót szerezte meg, ekkor már Mark Webber volt a csapattársa. Az idényt ismét 14 ponttal zárta, ezúttal a 10. helyen.

A 2008-as szezon utolsó versenyét Brazíliában rendezték, ám Coulthard ekkor már egy különleges versenyruhával állt rajthoz, amely a gerincvelő-sérülések veszélyére hívta fel a figyelmet. A futamot sajnos nem tudta befejezni, mert Nico Rosberg (Williams) nekiütközött, ő pedig egyenesen Kazuki Nakajima autójába csapódott. Bár Coulthard számára ez az év az autóversenyzés végét jelentette, pályafutása során jelentős sikereket ért el: 13 győzelem, 12 pole pozíció, 18 leggyorsabb kör és 62 dobogós helyezés fűződik a nevéhez.

Visszavonulása után évekig műsorvezetőként és tudósítóként dolgozott a Forma–1-es versenyeken, egészen 2010-ig, amikor ismét visszatért a versenyzéshez. A sanghaji futamon a 8. helyen végzett, az évet pedig a 16. helyen zárta a bajnokságban. A következő két szezonban is a mezőny tagja maradt, de 2012-ben végleg visszavonult, arra hivatkozva, hogy szeretne több időt a családjával tölteni.

Magánéletében 2006-ban ismerte meg szerelmét, Karen Miniert, akivel hét évvel később, 2013-ban házasodtak össze. Házasságukból egy gyermek született, ám kapcsolatuk 2022-ben válással végződött.

Tass Olga

Tass Olga 1929. március 28-án született Pécsett, és az évek folyamán olimpiai bajnok tornász, edző és tanár vált belőle, akit az egész ország ismert.

1941 és 1959 között több budapesti és pécsi sportszövetség tornásza volt, köztük a Budapesti Honvéd és a Pécsi EAC, ahol a leghosszabb ideig versenyzett. Ezzel egy időben, 1948 és 1960 között a magyar válogatott kiemelkedő tagjaként szerepelt, és azok közé a női sportolók közé tartozott, akik hozzájárultak Magyarország olimpiai sikereihez.

Első jelentős eredményét az 1948-as olimpián érte el, amikor csapattársaival együtt ezüstérmet szerzett. 1949 és 1951 között főiskolai szinten is megőrizte helyét a csapattal. Az 1952-es helsinki olimpián összetett csapatban második, kéziszer csapatban pedig harmadik helyezést értek el. Egyéni versenyben gerendán és talajon a hetedik, egyéni összetettben pedig a 11. helyen végzett.

1954-ben a római világbajnokságon arany- és ezüstérmeket szerzett, a budapesti világbajnokságon pedig kilenc versenyszámból hatban érmes lett. Az 1956-os melbourne-i olimpián olimpiai bajnoki címet nyert a kéziszer csapattal, amelynek tagjai Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Korondi Margit, Köteles Erzsébet és természetesen Tass Olga voltak. Ezen az olimpián egyéb versenyszámokban második, harmadik, negyedik, hatodik és hetedik helyezéseket is elért.

Az 1957-es Európa-bajnokságon összetettben, lóugrásban és gerendán negyedik helyen végzett. Az 1958-as világbajnokságról ötödik, kilencedik és tizedik helyezésekkel tért haza, 1959-ben pedig szintén 5. és 9. helyeket szerzett. Az 1960-as római olimpián csapatával a hetedik helyet érte el, ezt követően pedig visszavonult a versenyzéstől.

Sportkarrierje mellett edzőként és tornatanárként is dolgozott 1951-től. Ebben az évben szerzett tanári diplomát a Testnevelési Főiskolán, majd edzőként helyezkedett el: 1960-1961-ben az Újpesti Dózsánál, 1961 és 1968 között pedig a francia tornászválogatott edzője volt. 1978-ban torna szakedzői oklevelet szerzett, majd a Budapesti Főiskola testnevelési tanára lett, emellett a női tornászválogatott, a Vasas és a Budapesti Honvéd edzőjeként is dolgozott.

1979 és 1989 között nemzetközi pontozóbíróként tevékenykedett, 1981-ben pedig mesteredzői oklevelet szerzett. Ezzel egy időben a Magyar Tornaszövetség szakfelügyelője is volt.

Férje Lemhényi Dezső volt, aki olimpiai bajnok vízilabdázóként vált ismertté.

Tass Olga 2020. július 10-én, 91 éves korában hajtotta fejét örök nyugalomra.

Kiemelt fotó: Mediamodifier

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály