Tüzes tekintet – Darvasi Viktória versei

Olvadó vágyak

Ó, az olvadó vágyak
engem ketté tipornak!
Mióta magamba zártalak,
mikor volt már, hogy utoljára láttalak?

Azt hittem, vége életemnek, mikor elmentél,
azóta vissza nem jöttél…
De te milyen tervet szőttél,
hogy a szívembe ilyen nagy kést döftél?

Lassan az ablakokban elfonnyad lelkem,
én ezt már csendesen érzem,
csak azt nem értem,
hogyha én ezt mind fájdalmasan megélem,

te miért fordítasz nekem hátat?!
Mert nem tudom legyűrni e gátat,
mely bennem ásat.
Őszinte legyek? Már nem akarom megcsókolni szádat…

Túl a magas falakon

Mindenhol körülvesz a börtön fala,
fogva tart engem bűvös szava,
de talán kiszabadulhatok e mágiából,
és szabad lehetek igazából.

Vajon tényleg meg lehet mászni a magas hegyeket?
Átgázolni száguldva a végtelen törmelékeken?
Lehet-e látni már a csúcs egyik felét,
s érezni a változás szelét?

Félúton visszanézve
a tátongó mélységbe,
vissza nem esni a szakadékba,
ez egy hős lovag dolga.

Aki merész, s ugyan ismeri a félelmet,
de szeméből ki nem szedik az értelmet.
Ha elesik, fel sosem adja,
ő mindig újrapróbálja.

A legnagyobb ellenségem

,,Ha harc, hát legyen harc!” –
Ezt mondom kíméletlen,
és megküzdök a gonosszal,
a gazság kegyetlen árnyával,

ki csak fekete maszkkal, fekete palásttal jár,
mint a hamis éj, úgy vár rám.
De elmegyek én elé,
és megmutatom neki: nem más, csak egy senki.

Előkapom kardom,
s repül, csak úgy suhint a sok romlottság között,
bár meglehet, éle beférkőzött
az én eleven húsomba is, s most mardos:

feketén, szüntelenül fáj,
kibuggyan a vérem, és szikrázva, összevissza, szökdelve riogat.
Azonban én gyorsabb vagyok ellenfelemnél,
ő a földön maradt, s szájából ugyancsak vér áradt.

Odafutok, s belé szúrom kardom nyelét,
mely mélyre hatol, s csak akkor látom: nem ért
ez az egész messze semmit sem,
mert a gonosz én lettem.

Én feküdtem ott, maradtam mozdulatlan,
néztem lentről felcsigázott szemem, holtan.
Saját magam szúrtam le magam kárára, akaratlan, de mégis akartam;
s így váltam egy senkivé, lassan.

Darvasi Viktória-Bianka,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály