Rohanás – Kutiák Csilla verse

Rohanás

Nem én kések, A világ siet.

Az ember bizonytalanul

Lelkiállapotából kiesett.

Rohannak s rohannak esztelenül,

S várják hogy a rohanásban majd minden felépül.

Miért éri meg élni,

Ha nyugalmad nincs?

Csak sodródsz te is,

Mint vízbe dobott kincs.

Túl gyors ez a világ,

Beleesel te is, vigyázz.

Tanulj meg jól érezni,

De ne felejts el értékelni.

Mi fontos, az elvész a rohanásban,

Keresem a kincset,

Ami már romosodva,

A tengerben elsüllyedt.

Istenem, lelkem már elveszett,

Nyúlj érte, érintsd meg,

Ne vesszen el, ami szép, ami fontos,

Ne legyen Veled az élet olyan borongós.

Küzd az ember mindhalálig,

Kézzel-lábbal addig,

Míg a célját el nem éri,

Míg a rohanásban meg nem tanul boldogan élni.

Kutiák Csilla-Hajnal,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. B osztály