Hétfőre – Pap Nikoleta versei

Rend

Várom, hogy az életemben rend legyen,
Hogy ne kelljen többet ezen törnöm a fejem.
A szívemben s a lelkemben egyaránt tisztaság,
De rendezettnek lenni csak féligazság.
A rend, ami elűzi a piszkot az életből,
Megmutatja, hogy becsüld meg, amit kaptál kevésből.
Tiszta, hófehér por száll a levegőben,
Változás megy végig az emberek fejében.

Üresség

Üres a szívem, szólít a dal,
Elmúlt már a nagy hóvihar.
Táncra perdülök, és élem az életem,
Bűnös múltam lehet az egyetlen végzetem.

Kong a lelkem, visszhangzik az érzés,
Nőként érezni egy hatalmas féltés.
A szív üres, a dal elveszett,
Mindennek, mi köztünk volt, oly hamar vége lett.

Virágzás

Rózsaszín és hófehér virágok,
A fák sorában nagyokat kiáltok.
Fák lombjai egyre kerekednek,
A madarak róluk a távolba merednek.

Tele van a fák ága, tele méhekkel,
Az emberi élet pedig rengeteg vétekkel.
Illatok szállnak, a távolban érződnek,
A kis állatok közülük a lombok közé férkőznek.

Micsoda kérdés?

Hogyan tegyem rendbe az életem?
Hogyan legyen rendezettebb érzelmem?
Ne legyek bohókás és ne legyek semmi,
Engem ebben nem állít meg ugyan senki.

Hová lépjek? Merre fújjon a szél?
És mikor tűnik el szívemről a zord, hideg tél?
Eltelik az élet, s többé nem kérdezek,
Vissza a jövőből nemsokára érkezek.

Süteményes tálca

Tele van a tálca finom süteménnyel,
Édesebbnél édesebb rózsaszín krémmel.
Habcsókok és fánkok hosszú sora vár,
Enni kell gyorsan, hogy ne vigye el a madár,

Az élet ez a tálca, tele mindennel,
Jó és rossz, kellemes vétkekkel.
Ne hagyjuk elkopni az egyetlen életünk,
Hisz boldogan csak hálásan élhetünk.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály