A legértékesebb könyv

Az elmúlt időszakban javarészt olyan könyveket olvastam, amelyeket később a tanulmányaim során vagy az érettségi idején is hasznosíthatok. Őszintén szólva nem is igazán volt időm, vagy egy-egy hosszú nap után kedvem olyan olvasmányba belekezdeni, amelyhez esetleg húzhatott volna a szívem. Talán azért is, mert nem volt előttem egy konkrét könyv, amit mindenképp el szerettem volna olvasni.

Régebben gyakran vásároltam számomra kedves vagy vágyott könyveket (mivel sosem szerettem online formátumban olvasni), de ma már bőven elég megvenni a kötelezőket. Emiatt aztán az elmúlt hetekben, sőt hónapokban sem sikerült Paulo Coelho vagy más kedvenc íróim műveivel foglalkoznom.

A múlt héten azonban jelentkeztem egy magyar nyelvű, kifejezetten magyar irodalmi versenyre, amely miatt – és egyáltalán nem bántam – el kellett olvasnom Mikszáth Kálmán egyik legismertebb novelláskötetét, „A Tót atyafiak, A jó palócok” című művet. Meglepő módon nagyon kedvemre való volt, így mindössze egy nap alatt kivégeztem a 200 oldalas könyvet.

Aki szeretne többet megtudni Mikszáth Kálmán munkásságáról, valamint magáról a műről, csatlakozzon hozzám, hogy együtt végigjárjuk a történelem poros oldalait.

Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán 1847-ben született Szklabonyán, egy evangélikus vallású családban. Családja nemesi hagyományokat őrzött, amelyeket ipari-gazdálkodói szokásokkal ötvözött. 1857 és 1866 között Rimaszombatban, valamint Selmecbányán folytatta tanulmányait, majd 1869-től a győri és a pesti jogi akadémián tanult. A következő évben Balassagyarmaton kezdett dolgozni esküdtként Mauks Mátyás főszolgabíró irodájában.

1873-ban, Mátyás engedélye nélkül, feleségül vette annak lányát, Ilonát, majd együtt költöztek Pestre, ahol újságíróként és szerkesztőként vállalt munkát. Anyagi nehézségeik miatt azonban két évvel később, 1875-ben Mikszáth válást kezdeményezett. Később, 1882-ben, amikor írói sikereinek köszönhetően anyagi helyzete rendeződött, ismét megkérte Ilona kezét, és újra összeházasodtak.

Pályafutása során a Szegedi Napló és a Pesti Hírlap munkatársa volt, valamint a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztségét is betöltötte. Legkiemelkedőbb műve, a Tót atyafiak, 1881-ben jelent meg, amelyet egy évvel később a A jó palócok című kötet követett. A két mű szerkezetileg különbözik: az első négy hosszabb novellát tartalmaz (Az arany-kisasszony, Az a fekete folt, Lapaj, a híres dudás, Jasztrabék pusztulása), míg a második kötetben tizenöt rövidebb, tanulságos elbeszélés kapott helyet, amelyek szereplői folyamatosan cserélődnek.

Mikszáth munkássága rendkívül sokszínű volt: novellákat, regényeket, regényes életképeket, publicisztikákat és prózai alkotásokat is írt. Meglepő módon prózájában gyakran alkalmazott romantikus stílusjegyeket, amelyek a természetkultuszban, a mesés világképben, a realista életképekben és az anekdotikus elbeszélésmódban jelentek meg. Regényeiben is előszeretettel használt anekdotafüzéreket, amelyek nyitott szerkezetet eredményeztek, nem szűkítve le a cselekmény és az idő kereteit.

Mikszáth írásaira jellemző a családias hangvétel, az olvasóval való közvetlen kapcsolat megteremtése közbeszólásokkal és visszaemlékezésekkel. Műveiben gyakran megjelenik a palóc vidék hagyományainak és szokásainak bemutatása, ahol a szereplők szoros kapcsolatban állnak a természettel. Visszatérő motívumai közé tartoznak a magányos, elszigetelten élő szereplők, akiknek személyes fejlődését követhetjük nyomon történeteiben.

Na de térjünk rá végre a műre is, amely eredetileg a cikkem témája!

Tót atyafiak

A mű négy hosszabb terjedelmű novellát mesél el, amelyekben valamilyen formában megjelenik a csalódás, az elengedés vagy a tragikum.

Az arany-kisasszony

A novelláskötet első története Csemez Krisztina esetét tárgyalja, akit édesapja, Csemez tanár úr egy aranytömb értékéhez mér. Mondanom sem kell, hogy ez bizonyos szempontból érthető, hiszen minden szülő tökéletesnek látja a saját gyermekét. Az ő esetükben azonban a helyzet ennél sokkal komolyabb fordulatot vett.

Amikor Krisztina kérői bejelentették, hogy feleségül szeretnék venni a hajadont, apja különös feltételt szabott: csak annak adja oda a lánya kezét, aki egy vele azonos súlyú és értékű aranytömböt hoz érte. A kérők megtorpantak, és a négy jelentkező közül egyedül Mirkovszki Miklós vállalkozott arra, hogy teljesítse ezt a lehetetlennek tűnő kívánságot.

Az évek múltak. Csemez tanár úr meghalt, Krisztina lefogyott és megöregedett. De vajon Miklós visszatért-e az aranytömbbel?

Az a fekete folt

A novelláskötet következő tanulságos története Olej Tamás esetét meséli el, aki talán semmit sem szeretett jobban ezen a világon, mint a juhait és természetesen a brezinai akolt. Sőt, még a saját lányánál, Anikánál is jobban ragaszkodott hozzá.

Egy napon azonban Anikára szemet vetett Taláry Pál herceg, aki már magának mondhatta az akolt is. Hiába kérte Olejtől a lány kezét, az öreg juhász nem adta oda neki – még a juhokért cserébe sem.

Ám a szerelem vak, különösen, ha hercegekről van szó, így Anika végül megszökött az apjától. Hogy ezután mi történt? Nos, az már a történetből kiderül…

Lapaj, a híres dudás

Ez a történet egy idősödő, magányos férfi életét meséli el, akinek egész életében semmije sem volt, csak a dudája – de azt semmiért nem adta volna oda.

Egyik éjszaka azonban különös dolog történt vele: valaki egy csecsemőt hagyott nála. Lapajnak nem volt szíve nevelőre bízni a gyermeket, inkább maga szerette volna felnevelni. Ám nem volt biztos benne, hogy elegendő pénze lesz ahhoz, hogy ruházza és etesse.

Hogy végül mit tett? Nos, a történet végén ez is kiderül…

Jasztrabék pusztulása

Gerge István kiváló és furfangos csendőr volt a maga idejében. Cseles módszereivel minden bűnöző tetteit kifigyelte, és pontosan tudta, ki hol volt és mit csinált. Ezzel számtalan bűnözőt sikerült sarokba szorítania.

De vajon képes volt-e túljárni Jasztrab György eszén is?

A jó palócok

A novelláskötet második részében tizenöt, az előzőknél jóval rövidebb történetet ismerhetünk meg. A szereplők esetenként cserélődnek, sőt, egyes alakok vissza is térnek bizonyos novellákban. A mű során olvashatunk A néhai bárány esetéről, Bede Anna tartozásáról, vagy akár Gélyi János lovairól is.

A legtöbb tanulságos történet középpontjában a szerelem, a hazugság vagy éppen a megcsalás áll – sokszor olyan emberek követik el ezeket a tetteket, akiket a közösség jól ismer és tiszteletben tart. Ugyanakkor a csalódás, a bánat és a halál is visszatérő motívum, ahogyan például Tímár Zsófi özvegysége című novellában is.

Szinte minden történet végén megjelenik a csattanó – egy sokatmondó, gyorsan értelmezhető kijelentés a mindentudó mesélő részéről, aki rezonőröket is ültet a történetekbe. (Azaz olyan szereplőket, akik a mesélő gondolatait osztják meg az olvasóval.) A falu népe természetesen mindent tud és mindennel képben van – de vajon a hasznukra válik-e ez a tudás? A gonosz minden történetben szerepet kap – de vajon győzhet is? És végül: az értékek, a fő eszmék minden novellában jelen vannak – de vajon megtaláljuk-e őket?

„Aki keres, az talál!”

Ezekkel a gondolatokkal ajánlom teljes szívemből ezt a művet, bízva abban, hogy a tragikus végkifejletek mellett más szép tetteket és eszméket is felfedezhetünk benne.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály