Három vers hétvégére Pap Nikoleta tollából

Új élet

Egy új élet ébred bennem,
Ezúttal már tudom, hogy mit kell tennem.
Új erőre kaptam, s megyek az utamon,
Megállítani magam – nem hagyom.

Régen vártam, és csak bevártam másokat,
Olyan embereket, olyan igazán álnokokat.
De új életet kezdtem, nem maradok velük,
Hisz az idő múlásával hülyeséggel tömik fejük.

Este

Éjszaka száll a házra, de én kint maradok,
Másnap mesélek, de végig csak hadarok.
Egyedül az éjben, a nap alkonyán,
Repülni, mint egy madár, az idők szárnyán.

Az esti csillag az égen van már, a sarkon hunyorog,
A kutyaházban egy nagy lompos élesen morog.
Az este csendes, nincs már zaj,
Csak a szívem dobbanása és a messzi robaj.

Ajándék

Egy ajándék vagy nekem, a legdrágább kincs,
Olyasvalami, mi másnak biztosan nincs.
Az egyedüli boldogság, a legnagyobb csomagban,
Általad vagyok mindig egy darabban.

Csokoládé és virágok, ez vagy te nekem,
Hisz neked köszönhetem az egész életem.
Nem drága ékszer, vagy messzi nyaralás,
Csak te és én a világ ellen, plusz egy nagy kacagás.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály