Isten fénye – Szegecs Kevin verse

Isten fénye

Mikor a hajnal végre életre kél,
a szívem hozzád újra visszatér.
Te véded mindig léptemet,
örökre hordod terhemet.

Ha fáj a sors és súlya bánt,
Te gyújtasz bennem újra gyertyát.
Szereteted, mint az égi fény,
sohasem halványul, jobban ég.

A szélben hallom szent szavad,
mely átölel és megmarad.
Ha darabokba hullna életem,
Te tartod mindig két kezem.

A csillagok közt úgy ragyogsz,
a végtelenben fény vagy ott.
Te szőtted sorsom fonalát,
és tudod, mi lesz odaát.

Ha könnyet ejt a földi kín,
Te enyhíted, ha lelkem sír.
A béke, mely a szívre hat,
mely éltet, óv és megmarad.

A tenger zúgó habja közt,
a hegytetőn, hol szél üvölt,
mindenhol érzem léptedet,
hisz végtelen az életed.

Ha gyenge volnék, tartasz még,
ha elbukom, Te adsz reményt.
Nincs mélység, amely elvakít,
hisz irgalmad a Mennybe hív.

Így zeng ma hozzád énekem,
mert szent kezed az életem.
Ha Benned élek, nincs halál,
hisz lelked örök fényt kínál.

Szegecs Kevin,
Nagykágyai I-es számú Szakközépiskola,
10. osztály