Védtelen – jár a fejemben végtelen

Régen, amikor még kamaszkorom legelején jártam, és nem volt szégyen önmagamnak lenni, nagyon sűrűn hallgattam magyar szerelmes dalokat. Ezek rendszeresen megérintették a lelkem, sőt, rengetegszer még egy-egy darabot is kitéptek belőle. Mostanság sokkal ritkábban találom meg ezeket a dalokat a telefonom keresőmotorjában, és ez bizonyára nem véletlen, hisz nagyjából 5-6 éve hallgattam hozzájuk hasonlókat. Az elmúlt néhány napban azonban egyre nagyobb rendszerességgel ugranak fel a múltam zenéi, és egyre többször hallgatom őket végig, hisz általuk kicsit visszatérhetek a 6 évvel ezelőtti önmagamhoz.

Valójában ez minden egyes dal célja és értelme – hogy megtaláljuk saját magunkat bennük. Egy élethelyzet, egy pillanatnyi érzés vagy egy fájó pont – ezek mind olyan dolgok, amelyek az embert a zenehallgatásra sarkallják. Általuk minden lélek megnyugszik, felejt, vagy épp felpezsdül, bár ez természetesen helyzettől és társaságtól is függ.

Na, de visszagondolva azokra a dallamokra, amik napok óta a fejemben járnak, ismét kedvet kaptam ahhoz, hogy bemutassak egy számomra nagyon kedves és sokatmondó dalt, valamint azt is, milyen érzéseket vált ki belőlem. Azok az olvasók, akik hasonló szeretettel tekintenek a Honeybeast Védtelen című dalára, tartsanak velem, hisz a mai munkámban igyekszem a saját szemszögemből vizsgálni.

A Honeybeast együttesről

A Honeybeast egy 2011-ben alakult magyar zenei együttes, amelynek tagjai leginkább rock és funky műfajú zenéket játszanak. Az őket megelőző zenekar Honey Bee néven írta be magát a köztudatba 2005-ben, ám az a formáció, amelyről beszélni szeretnék, 2010-ben futott be a Portugál című dallal.

Az évek során – sok más együtteshez hasonlóan – a tagok cserélődtek, de a jelenlegi felállás a következő: Lázár Tibor basszusgitáros, Kővágó Zsolt billentyűs-vokalista, valamint a sokszínű és egyedi hangú énekesnőjük, Tarján Zsófia.

A csapat legismertebb száma, A legnagyobb hős, 2014-ben került a közönség elé, és már a megjelenésének első heteiben hatalmas sikert aratott. Az együttes több stúdióalbumot is kiadott, melyek közül az egyik legegyedibb a 2017-ben megjelent Súlytalan, amely magában foglalja a Védtelen című dalt is.

„Nem fáj, nem érint, nem zavar,
Hogy merre, meddig ment el,
Hogyan felejthetett el,
Nem érdekel, hogy most kivel kavar,
Hogy reggel kinek visz ágyba kávét,
Én nem irigylem a másét.”

A dal eredeti mondanivalója nem csupán a fizikai védtelenség vagy sebezhetőség bemutatásában rejlik, hanem teret enged a lelki fájdalmak és sérelmek megjelenítésének is. A legfőbb és legszembetűnőbb témája maga a szerelem, valamint az elmélkedés arról, hogy szüksége van-e az embernek társra, vagy képes egyedül is létezni.

A fentebb kiemelt sorok is ezt a kettősséget tükrözik: az első sorokban a lírai én teljes mértékben a szerelem iránti ridegséget és közönyt képviseli, míg a következő sorokban már sokkal érzelmesebbé válik a hangvétel. Bár azt állítja, hogy az adott személy már nem érdekli, a tudat, hogy elfelejtették, mégis fájdalmat okoz számára.

A dalban megjelenő mindennapi példák – például a reggeli kávé – az együtt töltött hétköznapi pillanatok jelentőségét hangsúlyozzák, amelyek elvesztése a szerelmes fél számára hiányérzetet kelthet.

Véleményem szerint a dal igazán szívbemarkoló tud lenni, különösen akkor, ha a megfelelő ember szívébe gázol bele.

Szakítások vagy elszakadások esetén gyakran merül fel a kérdés: „Szükségem van-e társra? Akarom-e egyáltalán, hogy valaki megsebezze a védtelen lelkem?” A dal könnyed és dallamos, ezáltal nagyon egyszerűen értelmezhető, ugyanakkor egy fontos, mindennapi kérdést feszeget, amely teljes mértékben körülöleli életünk szerelmi oldalát.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály