
John Fowles: A lepkegyűjtő
Könyvajánló Andreától
Eljött a tavasz, az idő lassan melegszik, ezzel együtt pedig a lepkék is megérkeztek. Egy hasonló tematikájú könyv bemutatására kerül most sor, azonban sokkal több a mögöttes értelme és üzenete a műnek, mint amennyi felszínesen, a címből adódóan látszik az olvasó számára.
John Fowles A lepkegyűjtő című regénye egy pszicho-thriller, melyet csak az erős idegzetű olvasóknak ajánlom. A történet két szemszögből van megírva: Ferdinand Clegg, a kissé elmebeteg lepkegyűjtő, valamint Miranda Grey, a csodaszép, kék szemű nő szemszögéből. Ferdinand teljesen beleszeret Mirandába attól a pillanattól fogva, hogy először megpillantja. Úgy érzi, közel van hozzá azáltal, hogy folyamatosan bámulja és követi őt. A napok, hetek elteltével folyamatosan figyeli őt, igyekszik mindent kideríteni a lányról, és ahogyan szerelme lassan átmegy beteges rajongásba, elhatározza, hogy elrabolja élete szerelmét, aki még csak a létezéséről is csupán halvány emlékeiben tud. A dolgok lassan, de biztosan úgy alakulnak, ahogyan azt Ferdinand kitervelte, a nőt pedig hamarosan saját tulajdonaként tartja fogva a pincéjének egy befalazott, elkerített szegletében. No, ezt nem úgy kell érteni, hogy állatként vagy esetleg bűnözőként tartja fogva a nőt. Miranda ugyanis bármit megkapott a férfitól, amit szeretett volna, egyetlen egy dolgot kivéve: a szabadságot.
A történések nagy részét mindkét szereplő perspektívájából olvashatjuk, s míg Ferdinandéból inkább a beteges, mégis ártalmatlan gondolatokat ismerhetjük meg, valamint rengeteg paragrafust olvashatunk a nő iránti rajongásáról, addig Miranda szemszöge napló formájában tárul elénk, és rengeteg információ rejlik benne a nő múltjáról, valamint a művészet iránti rajongásáról is.
A cselekmény tele van váratlan fordulatokkal. Az olvasó folyamatosan azon pörög, vajon mi fog történni: kiszabadul-e élve Miranda, netalán Ferdinand elengedi, vagy örökre ott marad, mígnem eléri a nyugalmat ígérő halált?
Véleményem szerint, aki szereti a pszichológiát, és nem retten meg egy parányi thrillertől, annak mindenképpen megéri elolvasni ezt a könyvet!
Vad Andrea, 10. J osztályos diák írása a nagyváradi
Mihai Eminescu Főgimnázium Emishake című diáklapjában