Élet-ciklus – Pap Nikoleta versei

Napom

Ma volt egy jó napom,
S én semmit sem tettem.
Valószínűleg segített,
Hogy a Világot a nyakamba vettem.

A Nap megjelent,
Felvidultam én is,
Bár a felhők eltűntek,
A bánatból maradt mégis.

Jó kedvem volt,
Hisz minden jól sikerült,
Minden, hisz a napocska,
A nap végére kiderült.

Utazás

Ki tudja, merre visz az élet?
Érdekel, hogy megtalálhatlak-e még téged?
Az utazás során sodor-e a szél?
S megsúgja-e nekem, hogy te mindig szerettél?

Az utam a végbe kísér, s tudom, téged is,
Találnom kell egy hajót, mely a karjaidba visz.
Az élet elrepült, mint egy gyors madár,
Rájöttünk, hogy a karma volt a legjobb tanár.

A távolság szétszedett, s nem vagy már az enyém,
Mikor elmentél, egy éles kést szúrtak belém.
Te döntöttél úgy, hogy messze vigyen az élet,
Én nem tudom, hisz engem nem vitt rá a lélek.

Kosár

Egy anya kosara tele van virággal,
S eltakarja a gyermeki életet a legnagyobb hibákkal.
A kosár díszes, de romlott a közepe,
Olyan, mint egy kopott fazék födele.

A kosár kerek, mint a világ alakja,
S tele van a közepe, ott a világ aranya.
Ez az élet, tele van a kosaram,
Virággal és illattal tisztítom a mocsaram.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály