Érmelléki néprajzi kuriózumok

Az Érmellék számos néprajzi különlegességet rejt, amelyek felsorolása és bemutatása mindenképpen megér egy cikket. Ebben az írásban nem a szellemi néprajz kerül fókuszba, hanem a tárgyi folklór, amit meg tudunk fogni, vagyis a tájházak, pincék és egyéb néprajzi vonatkozású építmények és rendezvények.

Fontosnak tartom, hogy a felsorolás előtt meghatározzam az Érmelléket mint tájegységet:

Érmellék: az Érmellék a Partium egyik térsége, amelynek elhelyezkedése Bihar és Szilágy megye közé tehető, határait a Berettyó és Kraszna folyó szabja meg. Nevét a rajta áthaladó Ér folyóról kapta. A régió északkeleti, északnyugati felében nagyobb dombok húzódnak, melynek következtében a szőlőtermesztés és a borászat is kedvező. A térségbe 41 falut sorolunk, Románia és Magyarország területéről egyaránt. Közlekedését a Nagyvárad–Érmihályfalva és a Székelyhíd–Margitta vasútvonal segíti.

Ezt a tájegységet viszonylag kevesen ismerik az anyaországban, amit tudnak, azt is Ady verseiből. Ha Erdélybe turisták jönnek, akkor általában egy megszokott útvonalon tartózkodnak (Királyhágó, Kolozsvár és Székelyföld), így el sem tudják képzelni, hogy hol vagyunk mi, mi történik erre. Ezt az elszigetelődést a Kádár-rendszer hozta magával, hisz a régiók zártak voltak, nem igazán lehetett beszélni róluk.

Mielőtt a tárgyi néprajzra rátérnénk, fontos azt megemlíteni, hogy az Érmellék hatalmas kulturális örökséggel rendelkezik, hisz a szellemiség bölcsője volt egykor. Példának okáért itt van néhány név, akik az Érmelléken születtek.

Ady Endre – Érmindszent (Adyfalva)

Haller György (grafikus) – Mezőterem

Sárváry Pál (a MTA egyik tagja) – Piskolt

Kovács Béla (matematikus, a PKE alapító rektora) – Érkörtvélyes

Csűry István (református lelkész), Kuthy Lajos (író), Zelk Zoltán (író) – Érmihályfalva

Kazinczy Ferenc (a nyelvújítás vezéralakja) – Érsemjén

Mihály Gábor (szobrász) – Székelyhíd

Kiss Pál (honvédtábornok) – Bihardiószeg

Kövessi Ferenc (biológus) – Érolaszi

Jakó Zsigmond (történész) – Biharfélegyháza

Adonyi Nagy Mária (költő) – Éradony

Irinyi János (vegyész, a gyufa feltalálója) – Albis

📍 Érmindszent: Bár az értelmiségek szülőháza önmagában nézve is nagy hagyatéknak számít, fontos őket néprajzi aspektusból is megvizsgálni. Ady Endre szülőháza egy nádfedeles parasztház, amely 1953-ban leégett, de restaurálták, azóta pedig berendezték olyan tárgyakkal, amelyek a népi kultúrában is megjelennek.

📍 Gálospetri: Dr. Kéri Gáspár szívügye, hogy a ránk hagyott tárgyi értékeket megmentse az enyészettől. A gálospetri-i Draveczky-kúriát is ő vásárolta meg, amelyben helytörténeti magángyűjtemény üzemel (1). A környéken mindenki számára viszont a Tájház az ismeretes, hisz iskolai csoportok is előszeretettel látogatják ezt a kuriózumot (2). Az épület és a melléképületek, illetve az udvar nagyon sokat elárul a nép szokásrendszeréről, életéről, építészetéről stb.

📍 Érszalacs: Talán ez az a község, amely egyike azoknak, ahol a szőlő- és borkultúra még mindig virágkorát éli. Az ezer pince falujának is nevezik (1), de sokan a négylyukú hidat tartják a legemblematikusabb építménynek, amelyen keresztül egykor sót szállítottak (2).

📍 Érmihályfalva: ezt a mezővárost tartják a régió központjának, így nem meglepő, hogy itt is elég erősen megmutatkoznak a népi kultúra jellegzetességei. Példának okáért a néptáncoktatást emelném most ki, hisz a Nyíló Akác Néptáncegyüttes színvonalas versenyeken, rendezvényeken vett részt.

📍 Érsemjén: ez a község is kiemelkedik a néptánci csoportjával, hisz az Ezüstperje autentikusan tükrözi a magyar nyelvterületen elterjedt táncmozdulatokat.

📍 Szentjobb: bár ez a település Szent István jobbja kapcsán vált igazán híressé, ne menjünk el a tény mellett, hogy gazdag gasztronómiai hagyományok fellelhetőek még mai napig is. A pálinka (az Érmellék több településére jellemző) és a krumplishurka jellegzetes étele a szentjobbiaknak, olyannyira, hogy Hurka-, krumplishurka- és kolbásztöltő fesztivált tartanak minden évben, amely megidézi a régi disznótorok ízvilágát.

📍 Bihardiószeg: ezen a településen is a bor- és szőlőkultúra az, amely leginkább kiemeli az érmelléki falvak sorából. A bakator elnevezésre hallgató szőlőfajta ezen a térségén igazán jól érzi magát, de ennek a településnek az életében emelhetjük ki a vincellériskola fogalmát is (jelentése: borásziskola). Bármelyik diószegi lakost megkérdeznénk, biztos, hogy Heit Lórándhoz irányítanának bennünket, hisz ő az, aki kötelességének érzi, hogy újratanuljuk hagyományaikat. „Bor, mámor, Diószeg”

📍 Érkeserű: Köztudott, hogy a magyar nép egy lovas nép, így nem csoda, hogy több eseményen is megjelenik a lovas rönkhúzás, vagy a fogathajtás. Ezeknek a versenyeknek gyakran ad otthont Érkeserű is.

📍 Érmellék: a tájegységet leginkább lázba hozó sportesemény az Ér-kupa, amelyben 8 település fiú és lány kézilabda csapata méri össze tudását. 59. alkalommal szervezték meg Éradonyban a megmérettetéseket, tehát a hagyomány 1970-ig nyúlik vissza.

Sokszor hajlamosak vagyunk csak a tárgyi folklórt figyelembe venni, de ha jelenleg végigjárnánk az érmelléki falvak egy negyedét, akkor kiderülne, hogy a szellemi néprajz, tehát a szokások, babonák, mesék, mondókák és adomák még napjainkban is elég erősen élnek, hisz a szájhagyomány még mindig működik. Sajnos, ez leginkább negatív jelentéssel bír jelenleg.

Az is biztos, hogy jól megvagyunk mi itt az Érmelléken. Néhány község fejlettebb, néhány elmaradotabb, de mindenki próbálkozik, és így lesz kerek a történet.

Ady tudta, mi az érmelléki életérzés, és bár az eseményeket és helyszíneket látogatni lehet, ezt a miliőt csak az érti meg igazán, aki ide született.

Kiemelt fotó: Arcanum

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év