Mindennapjaim – Pap Nikoleta versei

Erő

Ne feledd, hogy ki vagy,
S hogy honnan ered neved,
Ne mondj búcsút soha annak,
Ki mindig ott volt veled.

Veszélyes helyzetek,
Rosszabb napok,
Ha kellemetlenség történik veled,
Kérlek, ne a másikra fogd.

Légy erős, mint egy oroszlán,
Úgy arcodat nem bánthatja semmilyen emlékfoszlány.
Erős legyen a szíved, s ne csak a tested,
Hisz úgy az eget színesre fested.

Vihar

Tombol a vihar,
véreznek sebeim,
Minden egyes villámnál
Nyilallnak ereim.

Tombol a vihar,
De nem csak a világon,
A szívembe is villám csap,
Minden egyes határon.

Zuhog az eső
és hullanak a csillagok,
de meddig tudom leplezni,
hogy olyan jól vagyok?

Üres napok

Az üres napokon
Nem történik semmi,
Mégis olyankor a legnehezebb
Igaz embernek lenni.

Puszta a láthatár,
Kiürült a lélek,
A szívem kopogásától
Egyre jobban félek.

Üres a szívem
S üresek a napok,
Csak abban bízom,
Hogy magam után emlékeket hagyok.

Elszakadni

Milyen érzés elszakadni
Attól, akit szeretsz?
S milyen elmondani neki,
Hogy „az életemből mehetsz”?

A jobb kell neked,
S bizonyára neki is,
Bár az igazi megtalálására
Az esélyetek meglehetősen kis.

Elszakadni tőle,
Az igazi szerelemtől,
Olyan, mintha havat várnánk
A legnagyobb melegtől.

Pénz

A pénz beszél,
S az emberek becsülik,
Puszta gondolatára a foga
Senkinek nem fűlik.

A pénz rendezi az életet,
megmondja, hol jó neked,
Eldönti még azt is,
Hogy ki hogy bánik teveled.

A pénz nem érték,
Csak egy papír,
Mégis nagy az ereje,
Hisz minden ember úgy viselkedik, mint az ő betege.

Napsugaram

Drága Napsugár, életemnek fénye,
Remélem, hogy köztünk
Nem lesz soha vége.

Te vagy a ragyogás, mi betölti életem,
Olyan jól tudom már,
Hogy csak te lehetsz a végzetem.

S bár éget a sugarad, te drága égitest,
Elhagynám a Hold urat
A te kedvedért örömest.

Töltés

Feltöltődöm, ha veletek vagyok,
Hisz mellettetek nem érhetnek bajok.
Ha veletek töltöm a napok perceit,
Nem érzek semmi mást, csak örömöt, de mennyeit.

Feltöltődöm veletek, drága emberek,
Mellettetek nem éri gond a fejemet.
Kint a réten, vagy a télben nem ázom,
Ha veletek vagyok, fagyban sem fázom.

Törékeny

Egy törékeny tulipán – ez vagy te nekem,
Hisz általad nyílik ki az én életem.

Napot és illatot hozol a percekbe,
S csak annyit mondasz: Kérlek, engedj be!

Beengedlek, drágaság, te törékeny liliom,
Ha ártasz is nekem, ne aggódj, kibírom.

Hisz veled teljes a napom legszebbik órája,
Olyannyira várok a szirmaid csókjára.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály