Márciusban született értékeink – 1. rész

Ezen sorozatom által igyekszem minden hónap legnevezetesebb születésű embereit, illetve emléküket megidézni annak érdekében, hogy nevük soha ne merüljön feledésbe. S hogy miért teszem ezt? Igazság szerint sok okom van rá, ám az egyik legfontosabb, hogy nagyon szeretem a történelmet. Ez a tulajdonságom már gyermekkoromban is megmutatkozott, ugyanis mindig szerettem múzeumokba, régi családok otthonaiba járni. Valamiért sosem féltem, de egyfajta egészséges borzongás mindig végigfutott rajtam – bizonyára az emlékek miatt.

Igazság szerint minden, ami történelem, csupán emlék. Hiszen a történelem minden eseményét és személyiségét olyan emberektől ismerjük, akik találkoztak és éltek velük, majd továbbadták, vagy pedig lapokra és képekre lejegyezték.

Összességében tehát a történelem nem más, mint lapokra vetett emlékhad.

S nem különös? Mármint az, hogy minden történelmi személyiség, aki valamilyen módon kivívta magának a tiszteletet, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe, tulajdonképpen csak emlékfoszlányok által van lejegyezve.

Azonban némelyiküknek már csak ott van helye, mert családjuk és leszármazottaik java is csupán történelem. Egy korábbi cikkemben már kitértem erre: ezekkel a munkákkal emléküket és tetteiket szeretném feleleveníteni a jövő generációi számára is.

Aki szeretne többet megtudni néhány fizikusról, kémikusról vagy biológusról, akiknek munkássága talán példa és ösztönzés lehet, tartson velem ezekben a cikkekben is!

Cornelia Maria Clapp

Gyermekkoráról és családi hátteréről nem maradtak fent felhasználható információk, ezért egyből egyetemi éveiről és munkásságáról kezdenék írni. 1868-ban érettségizett, amit egy hároméves egyetemi képzés követett. Mivel abban az időben a nők oktatása – különösen egyetemi szinten – nem volt igazán elismert, továbbképzéseit az Anderson Természettudományi Iskolában folytatta, amely kizárólag nyáron működött. Az itt eltöltött időt később úgy emlegette, mint azt az időszakot, amikor ajtók nyíltak meg előtte, ugyanis ekkor kezdett el biológiai kutatásokkal foglalkozni.

1889-ben szerezte meg első doktori fokozatát, amelyet egy varangyhalon végzett tanulmányainak eredményeként kapott. Erről egy részletesebb tanulmányt is kiadott, amelyben elsőként osztott meg fontos információkat az osztriga-varangyhal embrionális fejlődéséről. 1896-ban egy újabb biológiai fokozatot szerzett, ezzel ő lett az egyetlen nő a 19. században, akinek mindkét ilyen diplomája megvolt ugyanabból a tudományterületből.

Később tanárként dolgozott: először egy fiúiskolában latint, majd matematikát és földrajzot tanított, végül pedig tornát egy főiskolán. Tanításai során gyakran idézett egy mondatot, amely minden bizonnyal életfilozófiája is volt:

„A természetet tanulmányozd, ne a könyveket!”

Ezzel a mottóval oktatta az idősebb, felnőtt diákjait is, akik az adott tantárgy gyakorlati oldalára voltak kíváncsiak. Olyannyira elkötelezett tanár és kutató volt, hogy nyaranta bejárta a vízpartokat, hogy rovarokat gyűjtsön gyakorlati óráihoz. Emellett csibeembriókat és gilisztákat is tanulmányozott egyes kísérletei során.

Ő volt az első nő, aki csatlakozott az Amerikai Morfológiai Társasághoz és az Amerikai Zoológusok Társaságához egyaránt. Ezen kívül könyvtárosi és kutatói feladatokat is ellátott a Tengerbiológiai Laboratóriumban.

Cornelia Maria Clapp 1934. december 31-én hunyt el Floridában, ám emlékét, terepmunkáját, szorgalmát, valamint a varangyhalakon végzett tanulmányait örökké megőrizzük.

Bohuslava Kecková

Bohuslava Kecková 1854. március 18-án született a mai Csehország területén, és ő lett az első orvosi diplomát szerző nő. Egy Bukol nevű kis faluban látta meg a napvilágot egy öttagú családban, ahol három lánygyermek közül ő volt a középső. Szülei farmot vezettek, valamint földműveléssel foglalkoztak, ám édesapja később eladta örökségét, és Karlinba költöztek, ahol építőipari vállalkozásba kezdtek.

1870-ben sikeresen vizsgázott az egyik prágai leányiskolában, majd kitűnő tanulmányi eredménye miatt bejutott egy kiemelkedő iskolába, ahol 1874. július 24-én sikeresen leérettségizett. Ez különösen nagy dolognak számított, mivel ő volt az első nő, aki Csehországban érettségit szerzett.

Ugyanebben az évben, októberben beiratkozott a svájci egyetem orvosi karára, mivel Csehországban akkoriban még nem engedélyezték a nők számára az egyetemi oktatást. 1880. augusztus 4-én sikeresen lediplomázott, és szerette volna Prágában folytatni pályafutását. Először egy kórház vagy egy kisebb rendelő megnyitását tervezte abból az örökségből, amelyet édesapjától kapott, ám férfi kollégái elbátortalanították. Az akkori Csehország szigorú szabályai miatt nemcsak rendelőt nem nyithatott, hanem munkát sem kaphatott pusztán a neme miatt.

Mivel nem sikerült elhelyezkednie, úgy döntött, hogy tovább folytatja tanulmányait, és beiratkozott a Bécsi Egyetem nőgyógyászati és szülésznői szakára. Tanulmányai befejezése után szülészeti rendelőt nyitott Karlinban, amely idővel annyira kinőtte magát, hogy Prágába költözött.

1893. január 11-én Mostarban kapott állást nőgyógyászként, ugyanis egy új rendelet értelmében férfi orvosok nem kezelhettek muszlim nőket. Bohuslava azon szerencsés orvosok egyike volt, akik ezen a projekten belül munkát kaptak. Kiemelkedő szakértelmének köszönhetően sikeresen kezelte egy muszlim vezető feleségét, így egyre több helyi nő fordult hozzá gyógykezelésért.

Olyan elhivatott és kitartó orvosnak bizonyult, hogy gyakran lovas szekéren vagy vonaton utazott, hogy betegeket gyógyítson, és gyakran tartott bemutatókat az egészségmegőrzésről. Kutatta és igyekezett gyógyítani a szifiliszt nőknél, valamint vizsgálta a bosnyákok életmódját, étrendjét és egészségügyi állapotát. Később egészségügyet kezdett tanítani egy iskolában, és rendszeresen publikált horvát nyelven az alkoholfogyasztás, a tuberkulózis és az alultápláltság témáiban.

Bár elismert és köztiszteletben álló orvos volt, a betegség őt sem kerülte el: cukorbetegséggel küzdött. Hónapokon, sőt éveken át kezelték, de a betegsége nem javult. Egyik útja során, amikor egy kitérőt tett nővéréhez, 1911. október 17-én elhunyt.

Emléküket tisztelettel őrizzük, hiszen nemcsak az orvostudomány és a zoológia fejlődéséhez járultak hozzá, hanem kiálltak a nők jogaiért, szabadságáért és lelkesedéséért is. Nekik is köszönhetjük, hogy ma mi, nők tanulhatunk, dolgozhatunk, és szabadon, korlátok nélkül élhetünk.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály