Március lobogása – Szegecs Kevin verse

Március lobogása

Március fénye most szívünkben ég,
A múlt szava ma is hozzánk beszél.
Kokárda lángja csak úgy forr,
Zászlók suhogása az égbe sikolt.

Piros a vér, mi a földre szaladt,
Fehér a hit, mi lelkünkben maradt.
Zöld a remény, a jövőnkre vár,
S a szabadság szava öröké száll.

Bátrak álltak ki az ég alatt ott,
Szívükben tűz, meg is látszott.
Nem féltek, bár a sors rájuk lecsapott,
S temérdek ember lett halott.

Kardok csendültek a nagy égre föl,
Rengeteg kard, mi embereket ölt.
Bátorságból nem volt hiány,
Hisz szabadság volt csak az irány.

Állunk most a zászló alatt,
Múlt hőseinek lángja itt maradt.
Kokárda tündököl a szívünk felett,
A szabadság hirdeti a sok nevet.

A hősök szíve még ma is dobban,
Március tüze örökké lobban.
A föld porába temetett bátor vér
Egykoron a hőseink szívében élt.

Ma is őrizzük szívünkben őket,
Kik egykoron embereket öltek,
De életüket adták: csakis értünk,
Hálás ezért nekik a népünk!

Szegecs Kevin,
Nagykágyai I-es számú Szakközépiskola,
10. osztály