Szerelem, mint egy vihar – Hajdú Renáta verse

Szerelem, mint egy vihar

A szerelem, mint egy vihar, úgy rám tört,
A meleg nyár után hideg tél jött.
S mint a szomjazó madár a víz után,
Úgy vágyom én, csakis terád.
Álmomban is rád gondolok,
Csak ezt te sajnos nem tudod.

De még mielőtt a szerelmem megfagy,
Kezd kiolvadni a csörgedező patak.
S egyszer még látni akarlak,
Ölelni, csókolni, érezni téged,
Ennyi a vágyam feléd: én legyek csakis a tiéd.

Inkább úsznék veled egy viharos tengeren,
Minthogy hajókázzak egyedül csendes vizeken.
Akármennyi terhet elcipelek, ha tudom,
Hogy később a te öledben pihenhetek meg.

Elvinnélek a fehéren habzó tengerhez,
Úsznék veled, míg a nap le nem megy.
Suttog a víz, zúg a tenger,
A szerelem hegyeket emel fel.

S ha ez mégsem történne meg,
Tudd, én mindig is szerettelek.
Ha el kell majd engedjelek,
Mint a vihar utáni csend,
Szívem majd megszűnni kezd.

Hajdú Renáta,
11. osztály