Ima – Márkus Zoltán verse

Ima

Én Istenem, jó Istenem,
Feléd nyújtom ki a kezem.
Megsegítesz, tudom jól,
Bajból mindig kihúzol.

Én Istenem, jó Istenem,
Neved számra sosem veszem.
Még ha ideges is vagyok,
Másnak én igazat adok.

Én Istenem, jó Istenem,
Érted hunyom le a szemem.
Meghallgatod viszont versem?
Törődsz velem? Őrzöd lelkem?

Én Istenem, jó Istenem,
Miért teszed ezt énvelem?
Azt hittem, hogy engem szeretsz,
Nem pedig csak úgy kinevetsz.

Én Istenem, jó Istenem,
Benned miért kételkedem?
Nélküled az élet szégyen,
Bocsáss meg hát, kérlek szépen!

Én Istenem, jó Istenem,
Létezel-e még énbennem?
Remélem, hogy velem itt vagy.
Legalább te, ha más itt hagy.

Én Istenem, jó Istenem,
Fádon életgyümölcs terem.
Jóízűen lakomázom,
Aztán Hozzád imádkozom.

Tudom, hogy én mindig vétek,
Néha sok az, amit kérek.
Legyél mindörökké velem,
Én Istenem, jó Istenem!

Márkus Zoltán,
Ady Endre Elméleti Líceum,
11. D osztály