Charlotte Brontë: Jane Eyre

Könyvajánló és -kritika Vikitől

Charlotte Brontë az angol irodalom egyik legjelentősebb alakja, aki nemcsak műveivel, hanem gondolkodásmódjával is maradandó nyomot hagyott az olvasókban. Leghíresebb regényei közé tartozik a Shirley (1849), a Villette (1853), valamint a méltán klasszikussá vált Jane Eyre (1847). Utóbbi egy erős és független női főszereplő révén forradalmi műnek számított a viktoriánus korban, és máig meghatározó hatással van az irodalomra. De miért is ilyen meghatározó napjainkban is?

Rövid tartalom

Jane Eyre, árva gyermekként kegyetlen nagynénje házában nő fel, magányt és sok bántalmazást elszenvedve. A nehéz gyerekkor megerősíti Jane veleszületett függetlenségét és akaraterejét – tulajdonságokat, amelyekre nagy szüksége lesz, amikor nevelőnőként állást kap a komor, titokzatos Rochester úr házában. Érzelmet kezd táplálni a ház ura iránt, ám idővel felfedezi Thornfield Hall sötét titkát, amely döntés elé állítja: maradjon Rochester mellett, vállalva a következményeket, vagy kövesse elveit, még ha ez azt is jelenti, hogy el kell hagynia szerelmét?

Kritika/Vélemény

Első–második fejezet

Már a regény első oldalain egy feszült jelenetbe csöppenünk: Jane büntetést kap, miután szembeszáll mostohatestvérével, Johnnal. Bár a fiú rendszeresen bántalmazta őt – testileg és lelkileg egyaránt –, Jane-t marasztalják el. Ez jól tükrözi a viktoriánus kor társadalmi berendezkedését, ahol a férfiak dominanciája természetes volt, a nők ellenállását pedig büntették. Jane-t egy sötét, piros szobába zárják, ahol korábban édesapja is meghalt, ezzel újabb traumát okozva neki. Bár erős akaratú lány, teste végül nem bírja tovább a megpróbáltatásokat, és pánikroham miatt összeesik. Akkoriban azonban a mentális egészség kérdését nem értették igazán, így Jane viselkedését egyszerűen hisztériának vagy „vadmacska-természetnek” bélyegezték. Hihetetlen számomra, hogy akkoriban egy kíváncsi gyermeket neveletlennek tartottak, míg ma éppen azért küzdünk, hogy önállóan gondolkodó, kérdező gyerekeket neveljünk.

Negyedik fejezet

A negyedik fejezetben ismét felháborító esemény történik: Jane nagynénje papot hív, hogy „megregulázzák” a lányt. Ebben a jelenetben a pap számonkéri Jane-t a viselkedése miatt, és gyakorlatilag azzal zsarolja, hogy a pokolra kerül. „…Nincs szomorúbb, mint rossz gyermeket látni – kezdte –, különösen egy rossz kislányt. Tudod te, hová jutnak haláluk után a gonoszok? – A pokolba jutnak – feleltem készségesen, ahogy tanultam. – És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol? – Egy nagy verem, ahol tűz ég. – És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni? – Nem szeretnék, uram. – Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd? Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam: – Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak. – Hogy vigyázhatnál az egészségedre? Naponta sok, nálad kisebb gyermek hal meg. Alig néhány napja temettem el egy ötéves gyermeket, jó kisgyerek volt – a lelke most már a mennyországban van. Attól félek, ha te meghalnál, nem kerülnél a mennyországba.” (Charlotte, Jane Eyre: 22–23 old.)

Kevés dolog szomorúbb annál, mint egy gyermeket ily módon megfélemlíteni pusztán azért, mert kiáll az igazáért. Természetesen nem arról van szó, hogy a helytelen viselkedést figyelmen kívül kellene hagyni, de ez a módszer semmiképpen sem volt megfelelő vagy igazságos.

Ebben a részben a pap azt is számonkéri Jane-en, hogy ismeri-e a Bibliát. A lány életkorát meghaladó érettséggel értelmezi a szent szöveget, mégsem nyeri el a pap elismerését – hiszen végső soron „csak” egy lány.

Huszonötödik–huszonhatodik–huszonhetedik fejezet

Előreugrunk a történetben, ahol a 25-26-27. fejezetekben végre kiderül Rochester titka: feleségét, Berthát elzárva, titokban tartja, mert mentálisan nem egészséges, és így őrültnek minősítik. A viktoriánus korban ez szinte elfogadottnak tűnt, mivel akkoriban nem volt még elég figyelem szentelve a mentális betegségekre, és a társadalom hajlamos volt elhallgatni vagy elnyomni az ilyen problémákat. Mai szemmel viszont elképzelhetetlen, hogy egy férj ilyet tegyen a feleségével, még akkor is, ha az valóban szenvedett a mentális állapota miatt. A férj viselkedése egészen tiszteletteljesen és etikátlanul egyaránt helytelen volt.

A regényben és Jane életútján párhuzamot is vonhatunk Bertha és közte. A könyv elején Jane-t is „őrültnek” titulálják, miközben ő csupán azért küzd, hogy megvédje saját igazát és elképzeléseit. Ez a hasonlóság mutatja, hogy Jane-t is olyan szűk társadalmi normák és elvárások közé próbálják bezárni, mint Berthát, aki szintén nem fér bele a kor társadalmi elvárásaiba. Mindkét nő, bár más okokból, a saját igaza mellett állva szenvedett, és mindkettőjük életére a társadalom által rájuk erőltetett címkék (mint az „őrült” vagy „neveletlen”) jelentették a legnagyobb korlátozást.

Záró gondolatok tőlem

A Jane Eyre elolvasása valóban egyfajta visszautat jelent a valóságba, mivel segít rávilágítani arra, hogy mennyit változott a világ, és mennyire fontos értékelni azt, ami ma már természetesnek tűnik számunkra. Az a szabadság, amelyet a nők és az egyének most élvezhetnek, nem volt mindig elérhető, és a regény bemutatja, hogy milyen korlátozások között élt egy nő a viktoriánus korban, miközben küzdött a saját jogaiért és az egyenlőségért. A történet egyszerre teszi világossá a múlt társadalmi normáit, és segít megérteni, hogy ma milyen előnyökhöz jutunk, amelyek nem voltak mindig maguktól értetődőek.

Ajánlom figyelmetekbe Sellei Nóra Lánnya válik, sírni kezd című könyvét, amelyben kritikát fogalmaz meg a Jane Eyre-ről. Az írás segít a történet szorosabb összefüggéseit, kontextusát és a női sorsokat vizsgálni, miközben rávilágít arra, hogy az olyan írók, mint Charlotte Brontë, hogyan ábrázolták a női függetlenség és szabadság kérdéseit, amelyek a mai napig relevánsak.

Ha elolvasnád a Jane Eyre-t, itt találod magyar nyelven: https://vmek.oszk.hu/05600/05680/05680.pdf

Kiemelt fotó forrása: https://www.crossword.in/products/jane-eyre-deluxe-hardbound-edition

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év