A tavasz hírnökei: Sándor, József, Benedek…
A magyar népi bölcsesség egyik legismertebb időjárási megfigyelése így hangzik: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!” Ez a közmondás a március 18-án, 19-én és 21-én ünnepelt névnapokhoz kapcsolódik, amelyeket a tavasz kezdetének és az időjárás változásának előjeleként tartottak számon. E jeles napokat számos hiedelem és népszokás övezte.
Mit jelentenek ezek a nevek?
Sándor a görög „Alexandrosz” névből ered, amelynek jelentése „az emberek védelmezője”.
József héber eredetű név, amely azt jelenti: „Isten gyarapítson”.
Benedek a latin „Benedictus” szóból származik, amely „áldottat” jelent.
Sándor napja különösen fontos volt a mezőgazdaságban: a bukovinai magyarok ezen a napon vetették a zabot és az árpát, míg Jászdózsán a fehérbab elültetését időzítették erre a napra, hogy biztosítsák a bőséges termést.
A három jeles nap közül József napja az, amely a leggazdagabb népszokásokban és hiedelmekben. A bukovinai magyarok számára ez volt az első igazi tavaszi ünnep, amelyhez munkatilalom is társult. Szlavóniában ezen a napon az emberek tisztálkodási rituálét végeztek: megfürödtek és tiszta fehérneműt öltöttek. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt, amikor a céhes mesterek ünnepélyesen vonultak a templomba.
A néphit szerint ezen a napon szólalnak meg először a madarak, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot”. Időjárásjóslás is kötődik e naphoz: az Alföldön a szivárvány színeiből jósolták meg a termést – a sárga sáv bő búzatermést, míg a piros sáv gazdag szőlő- és bortermést ígért. Az Ipoly menti falvakban a hideg, csapadékos József-nap sok halálesetet vetített előre az adott évben.
Ezen a napon a marhákat is kihajtották a legelőre, különösen Göcsejben, ahol az időjárástól függetlenül is így cselekedtek. A Mura-vidéken úgy tartották, hogy „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter-Pálkor és szénahordáskor.”
Benedek napja is számos hagyományt hordozott magában. A század eleji Göcsejben ilyenkor zsírt és fokhagymát szenteltek, amelyeket gyógyító erejűnek tartottak. Szeged környékén a Benedek-napon ültetett hagymát Bertalan napján szedték fel, majd hét napig a háztetőre helyezték, hogy a napfény és a harmat érlelje. A Benedek-napon vetett hagymát Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának kezelésére használták.
Az időjárásjóslás e naphoz is kapcsolódott: a bukovinai székelyek szerint, ha Benedek napján mennydörgés hallatszott, az száraz nyarat ígért. A Bács megyei Topolyán a három ünnep időjárásából hosszabb távú előrejelzéseket készítettek: ha ilyenkor kisütött a nap, hosszú, meleg nyárra számítottak, ha borult volt az ég, akkor esős, hűvös ősz következett.
Sándor, József és Benedek napjai évszázadok óta fontos szerepet töltenek be a magyar népi időjárásjóslásban és a mezőgazdasági munkák tervezésében. Az ezekhez kötődő hiedelmek és hagyományok napjainkban is élnek, emlékeztetve minket arra, hogy a természet és az emberi tapasztalatok szorosan összefonódnak.
Kiemelt fotó forrása: infotatabanya.hu
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év