A titkos tó tükre – Szegecs Kevin verse

A titkos tó tükre

Kint a rét szélén áll egy tó,
Hol a szél susogva titkot szór.
Partján moha zöldje halkan nő
A víz fölött, egy árnyékot megkötő.

Reccsenő ágon halk nesz, alig él,
Lép a láb, de nem szól, csak kél.
Selymes fű közt szél fut, elpihen,
S a tó tükrén fénycsík születik fenn.

Körbefut a vízen száz karika,
S a mélyből szól egy lágy hang dallama:
„Ki vagy, mondd, mit keres a szemed?
Mit kutat szívednek rejteke?”

Egy kisgyerek áll ott, bátor még,
S szívében a kíváncsiság elég.
„Mondd meg, tó, mit rejt a mélyed el?
Csillag ég, vagy varázslat énekel?”

A tó csendje fénybe öltözött,
S tükrén túl egy más világ pörgött.
Fölragyogott híd, mi égbe ért,
S túlpartján egy titkos hely beszélt.

Csillagok közt fák nőttek magasra,
Levelük közt szikrák hulltak halkan.
A kisgyerek szíve gyorsan dobogott,
Szemében a kíváncsiság ott lobogott.

Ezüstfényű felhők úsztak tova,
S a tó tükrében ringott az éjszaka.
Egy árny suhant, mint egy halk lehelet,
S a part mögött színek gyúltak, melegek.

A híd lépcsőjén gyémántfény szikrázott,
Minden lépés lágy dallamot kínált ott.
Fák lombján csillanó könnyek peregtek,
A múltnak meséi is ott lebegtek.

Egy pillangó, fényből szőtt kis csoda,
A fiú vállára szállt, hangtalan.
Suttogta: „Tovább, ne félj, kövess!
A tó titka benned él, keresd!”

Az ég íve alatt út született,
A csillagok táncot leheltek.
A tó tükrén egy új világ táncolt,
S rejtett csodák mi elvarázsolt.

A fiú szíve nagyot dobban,
Büszkesége pedig lobban.
E világ tetszik neki jobban,
Oda is költözött a nyomban

Azóta is a tó mélyén él,
Minden reggel boldogan kél,
Talán e történet valóság vagy csoda,
Lehet, elhinnéd, ha ott lettél volna.

Szegecs Kevin,
Nagykágyai I-es számú Szakközépiskola,
10. osztály