Modern feminista/feminizmus

Szótári értelmezés szerint a feminizmus a nők egyenjogúságot valló, hirdető elmélete, felfogása¹. Megannyi kérdés merül fel a téma kapcsán, amelyből gyakran vita is generálódik, ennek oka pedig az, hogy sokan még mindig nincsenek tisztában a fogalmakkal, illetve hogy mit is értünk pontosan a feminizmus/modern feminizmus alatt.

Rövid történeti áttekintés:

A szervezett feminizmus korszakait három hullámra oszthatjuk fel:

Az első hullám (19-20. század fordulója) a nők jogi egyenlőségéért küzdött, főként a választójog megszerzésére összpontosított. A szüfrazsettek² mozgalma nagy szerepet játszott ebben. Emellett a nők oktatáshoz, munkavállaláshoz és tulajdonhoz való jogát is követelte.

A második hullám (1960-1980-as évek) a társadalmi és kulturális egyenlőtlenségekre koncentrált, például az egyenlő bérezésre, a szexuális forradalomra és a reproduktív jogokra (fogamzásgátlás, abortusz). Kritizálta a patriarchális berendezkedést és a nők elnyomásának strukturális okait.

A harmadik hullám (1990-es évektől napjainkig) sokszínűbbé vált, hangsúlyozta az interszekcionalitást (a faji, osztálybeli és szexuális orientáció szerinti elnyomások összefonódását). Témái közé tartozik a testpozitivitás, a nemi identitás szabadsága, a MeToo mozgalom és a digitális aktivizmus.

A fentebb bemutatott történeti áttekintés hozzájárul a téma kontextusba helyezéséhez, valamint viszonyítási alapot nyújt a további elemzésekhez. Jelen dolgozatban a vizsgálat fókuszát hazánkra kívánom szűkíteni, mivel bár az emancipáció folyamata globálisan is releváns kérdés, annak gyakorlati megvalósulása országonként eltérő módon alakul.

Romániában a nők rendelkeznek választójoggal, lehetőségük van tanulásra és munkavállalásra, továbbá saját tulajdonnal is bírhatnak. A reproduktív jogok terén is biztosított számukra a fogamzásgátlás és az abortusz lehetősége. Ugyanakkor, a nemek közötti társadalmi különbségek a mai napig érzékelhetők. Akár hétköznapi szituációkban is tetten érhetők, például szexista megjegyzések formájában, amelyek hozzájárulnak a nemi sztereotípiák fennmaradásához és a strukturális egyenlőtlenségek fenntartásához.

Mikor lett negatív vonzata a feminista fogalomnak?

A feminista fogalom negatív vonzata valószínűleg akkor erősödött meg, amikor bizonyos szélsőséges nézeteket vallók eltávolodtak annak eredeti eszméitől. Fontos azonban megkülönböztetni a feminizmus valódi célkitűzéseit azoktól a radikális álláspontoktól, amelyek például a férfiak teljes kizárását vagy szükségtelenségét hirdetik. Ezek nem tükrözik a feminizmus alapelveit.

A feminizmus lényege nem az, hogy a nők és a férfiak teljes mértékben egyformák, hanem hogy mindenki rendelkezzen azonos jogokkal és lehetőségekkel, függetlenül a biológiai adottságaitól. A nemek közötti különbségek tagadhatatlanok, ugyanakkor ezek nem jelenthetik az egyik fél alárendeltségét a másikkal szemben. A férfiak és nők társadalmi együttműködése – akár a munka világában, akár a magánéletben – egymást kiegészítő módon valósulhat meg, anélkül hogy ez bármelyik fél számára hátrányt vagy leértékelést jelentene.

A jogainkért folytatott küzdelem korántsem ért véget, hiszen bár számos területen jelentős előrelépések történtek, a mélyen gyökerező társadalmi sztereotípiák felszámolása továbbra is komoly kihívást jelent. Ezek a berögződések nem csupán kulturális és neveltetési tényezőkből fakadnak, hanem olykor olyannyira beépültek a társadalmi normákba, hogy szinte ösztönösen továbböröklődnek.

Ennek következtében sokszor úgy tűnhet, hogy a változás folyamata stagnál, vagy legalábbis rendkívül lassú ütemben halad. A jogi egyenlőség elérése önmagában nem elegendő, ha a mindennapi életben továbbra is jelen vannak a nemi sztereotípiák, amelyek meghatározzák a nők és férfiak szerepét a társadalomban. A valódi egyenlőségnek nemcsak törvényekben, hanem a társadalmi gondolkodásmódban és hétköznapi gyakorlatokban is meg kell jelennie, ami hosszú távú, folyamatos odafigyelést és munkát igényel.

Amikor azt mondom, hogy hiszek a feminizmusban, és magam is feministának vallom magam, akkor ezalatt azt értem, hogy tudatosan felismerem és értékelem azokat a jogokat és lehetőségeket, amelyekért korábban nők generációi harcoltak. Hálás vagyok azért, hogy ma egyetemen tanulhatok, hogy szabadon kifejezhetem a véleményemet, cikkeket írhatok, dolgozhatok, saját egzisztenciát teremthetek, és nem vagyok társadalmi vagy jogi kényszer alatt, hogy férjhez menjek, vagy mások döntsenek helyettem.

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy még mindig vannak fennálló egyenlőtlenségek és strukturális hátrányok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A feminizmus nem csupán egy eszme, hanem egy folyamatos társadalmi küzdelem az egyenlő jogokért és lehetőségekért. Éppen ezért úgy gondolom, hogy minden nő, aki elutasítja a feminizmus eszméjét, saját jogainak és lehetőségeinek alapját kérdőjelezi meg, és ezzel önkéntelenül is aláássa azokat az eredményeket, amelyekért oly sokan küzdöttek a múltban.

Zárásként egy idézetet hagyok itt nektek, hogy elgondolkodjatok az olvasottakon:

„Számunkra a feminizmus nem lezárt korszak, nem egy ártatlan, felemelõ majd elfelejtett pillanata az ifjúságnak. Éppen ellenkezõleg. A feminizmus rövid távú lehetõségek utólagos mérlegelése és újragondolása után is élõ, s mi több, egy életre szóló elkötelezettségünk maradt.” ³

1 feminizmus – ‘a nők egyenjogúságát követelő polgári mozgalom’.(Arcanum.com)

2 szüfrazsett – ‘a nők politikai egyenjogúságáért, elsőként a választójogáért kiálló és küzdő nő ‹főleg Angliában az 19-20. század fordulóján›’. (Arcanum.com)

3 Rachel Blau Duplessis – Ann Snitow (ed.): The feminist Memoir Project. Three Rivers Press, New York, 1998

Kiemelt fotó forrása: https://f21.hu/vilag/feminizmus/

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év