Vonat – Márkus Zoltán verse

Vonat

Hallom, ahogy megérkezik
Lassacskán a vonat.
Olyan jó lenne még egyszer
Hallani hangodat.

Hazamegyek, édesanyám
Otthon sirat.
Csendességben elemészt a
Mély pirkadat.

Alighanem üres minden
Kabin-fajta,
Szép lány ül csendesen rajta.

Mikor meglátom a hölgyet,
Szívem hangosabban zörget.
Elmúltak már a kételyek:
Mellette jobb, mint más helyek.

A vonat egyik felében egyedül
Még a tücsök is rossz kedvvel hegedül.
Nem várom, hogy boldogan zenéljen nekem,
Nem várom, hogy belém szeressen hirtelen.

Hogyha igaz a szerelem,
Meg nem áll a vonat.
Akárhányszor felkelhetek,
Hallhatom hangodat és
Te is hallhatod az enyém,
Minden bájos nap reggelén.

Márkus Zoltán,
Ady Endre Elméleti Líceum,
11. D osztály