Legigazabb verseim – Pap Nikoleta

Olyan, mint te

„Olyan, mint te,
Nem akar lenni senki”
– mondják, majd utánozni kezdenek.

A különlegességed
Nem értékeli senki,
Majd tetteidet hajtják,
Remélve, hogy utolérnek.

A világban nem létezik barátság,
Haszonvágy nélkül biztosan nem,
De az utadat végigjárni
Nem lenne képes egyikük sem.

Egyedinek lenni néha inkább átok,
Inkább hasonlítanék néha egyszerűen rátok.
Nem akarok senkit ebben az életben,
Inkább leszek egyedül, e rengeteg vétekben.

Jegyek, kinézet és millió gondolat,
Minden, mi egyformán bántja az agyamat.

Szeretnél olyan lenni, mint én,
Hogy ne ismerd fel magadat?

Kinek mondjam el?

Kinek mondjam el, mi bánt?
Ki érti meg azt, hogy néhány ember
Egy darabot belőlem mindig kivág?

Kiben bízhatok?
Ki is vagyok én?
Millió kérdés, s a választék túl szegény.

Verseimben leírok mindent, ami fáj,
Hátha énem egyszer
megértő és igaz szívre talál.

Nincs helyem

Nem tudok leülni egy asztalhoz veletek,
Hisz sosem leszek olyan, mint ti,
Irigy, buta emberek.
Kiváltságom a jó szívem, amely által élhetek,
S élni fogok még akkor is, ha nincsen helyem köztetek.
Nem ülök le mellétek, ne várjátok sohasem,
Nem leszek a segítőtök, s olyan, mint ti, még úgysem.
Fülemet bántja a sok ostoba fecsegés,
Hisz a jólelkű embert mindig bántja az értelmetlen etetés.
Az asztalodnál nem kell hely, állok inkább mindig,
Nem csúszok le soha az általatok felállított szintig.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály